A gyerekneveléshez mindenki ért - főleg, akinek nincs gyereke...

Egy kisbaba még napi 15 órát alszik, hogy lehetsz fáradt?

Tipikus kérdés. A valóság le fog taglózni:

1. Igen, így van, de az alvásciklusa 20 perc felszínes REM alvás, 40 perc mélyalvás, és általában minden második-harmadik ilyen körnél felébred.
2. A legjobbakat az öledben, karodban, melleden, sétálva alussza, amikor te nem tudsz szundikálni.
3. Éjjel-nappal 2-3 óránként kér(het) enni, ami után pelenkázni is kell ám.
4. A fennmaradó időben sem hagyhatod igazán magára, mert igényli a közelséged, figyelmed.

A csecsemő azért olyan, amilyen, mert rosszul nevelték.

• "Biztos elkapattad, és sokat volt kézben, azért sír, ha leteszed."
• "A kolléganőm úgy nevelte az öthónaposát, hogy az tök jól elvan egyedül is..."
• "Én nem hagynám, hogy minden hülyeségért sírjon..."

Ezeket a mondatokat nemcsak gyerektelen ismerőseinktől, de még anyukáktól is gyakran halljuk. Az igazság az, hogy egy csecsemőt még nem nevel, hanem gondoz az ember. És igen, van köztük jó alvó, rossz alvó, olyan, aki simán elszöszöl a kis dolgaival a játszószőnyegen, de olyan is, aki igényli az állandó figyelmet. A legtöbb, amit a szülő ebben a szakaszban tehet, az az, hogy a gyerek alkatához, vérmérsékletéhez és szükségleteihez képest igyekszik optimális szokásokat kialakítani - amiknek mentén idővel könnyebb lesz nevelni azt a kölköt...

Ha a gyerek álmos, alszik.

Olyasmi ez, amit mugliként magam is elhittem. Őszinte leszek: soha nem értettem, hogy amikor egy vidáman társasjátékozó baráti társaságban a gyerek ásítozni kezd, és a szemét dörzsöli, miért rohan haza hanyatt-homlok az egész család, mintha üldöznék őket. Hát nem tud a kölyök várni egy fél órát, vagy ledőlni kicsit a szomszéd szobában? Simán lehet, hogy nem!

Életkori sajátosság ugyanis, hogy a gyerekek annyira izgalmasnak tartják a külvilágot, hogy küzdenek az álommanó ellen. Így aztán, ha nincs meg a megszokott, nyugodt, csendes környezet, és az alvási rituálé, akkor órákon át nem alszanak, és percről percre egyre nyűgösebbek lesznek. Míg végül annyira felpörögnek, hogy már csak sírnak, ordítanak, de nem tudnak elaludni.

A tévé, számítógép ellenség!

Valószínűleg nincs olyan modern szülő, aki ne fogadná meg, hogy az ő gyereke bizony nem fog naphosszat tévé előtt ülni, és "szemetet szívni magába", és természetesen számítógépes játékokkal sem mérgezheti magát. Aztán eljön az a pont, amikor rájössz, hogy a legjobb szándékkal sem tudod a kölköt egész nap fejlesztő játékokkal lekötni, mert számodra is van élet a gyereken túl.

Tutira nem fog mobilt kapni a tízévesem.

Hát ja. A racionális, felelősségteljes álláspont természetesen az, hogy a gyerek akkor kapjon telefont, amikor:

• szüksége van rá, mert már önállóan is közlekedik,
• tud rá vigyázni, és nem hagyja el,
• elég érett ahhoz, hogy a készülék segítségével bejövő és kimenő információt szűrni tudja, szülő nélkül is jól kezelje.

Nyilván én is így gondolom, de már azokat a szülőket sem kárhoztatom, akik engednek a nyomásnak, és mobilt adnak a másodikos, harmadikos gyerek kezébe. Még mindig könnyebb keretet szabni az eszközhasználatnak, mint állandóan hallgatni a könyörgést, hogy hadd nyomathassa a te telódon a Geometry Dash-t és a Minecraftot.

Én soha nem fogom engedni a kamasz gyerekemnek, hogy...

Igazából mire a gyerek eléri a kamaszkort, már önjáró. Teljesen felesleges vasszigorral tiltani dolgokat egy tinédzsernek, mert titokban úgyis csinálni fogja őket, esetleg direkt, látványosan lázadni kezd. A legjobb, ha az évek során sikerül olyan szellemben nevelni, hogy a káros és veszélyes dolgokat kerülje, az egyebekről - csók, szex, tetoválás, piercing, kismotor - pedig őszintén beszámoljon otthon, és felelősségteljesen járjon el.

Nyitókép: Shutterstock