Menekülj a monoton hétköznapok fogságából: kezdj el végre élni!

Egy újabb reggel. Egy új nap kezdete. Mintha megnyomnánk egy bekapcsoló gombot az agyunkhoz az ébresztőnk lenyomásával egyetemben, beindulnak a gondolatok. Csak úgy pörög a száz meg száz információ, eszünkbe jut minden és el is felejtjük, hogy pár perce még egy másik dimenzióban éppen édesdeden aludtunk. Csak zakatol agyunk és minden egyes percben összerándul a gyomrunk. Hisz minden indul újra. Munka, gondok, kihívások, elvárások, megfelelés, szembenézés saját magunkkal és még sorolhatnám.

Miért ne lehetne ezt másképp felfogni?

Csak a szokásos, monoton szürke hétköznapok. Ébresztő ugyanakkor. Fogmosás ugyanakkor. Tömegközlekedés vagy ácsorgás a dugóban. Pontosan ezeket éljük át. És igen, ilyenkor gondolhatunk úgyis erre, hogy mégis minek keressük a pénzt, ha életünk nagy részében dolgozunk? Minek megyünk haza késő este, ha másnap ugyanúgy korán kelhetünk? Mi értelme van az életnek?

De álljunk meg egy pillanatra! És mi lenne, ha nem így fognánk fel? Mi lenne, ha elraktároznánk a szépet is egy-egy hétköznapi pillanatból? Mi lenne, ha úgy élnénk meg a mindennapokat, mintha életünk utolsó napja lenne? De vajon kivitelezhető ez a sok nehézség és a rohanó mindennapok ellenére? Boldogok lehetünk attól, hogy újra indul egy szokásos nap? Feldobhatjuk kedvünket egy átlagos, szokványos cselekedettel? A válasz: Igen! Semmi értelme, hogy további napjaink is így teljenek!

Értékeljük, amink van!

Gondoljunk csak bele, hogy mit érezhet egy kómából felébredt ember. Csak a folytonos sötétség veszi körbe, majd homályosan felvillan egy-egy fénycsóva. Nem tudja mi történik vele, hol van. Csak a fájdalom hasít belé és az erőtlenség állandósul. Csak gyűlik és gyűlik benne a sok kérdés.

A kérdés esetleg még az lehet, mit tehetünk, hogy szebbé tegyük életünket? A lényeg, hogy képesek legyünk értékelni és megbecsülni, ami számunkra megadatott. A napok néha sajnos kicsúsznak kezeink közül, öregszünk is, a biológiai óránk ketyeg, de abban mi döntünk, hogy milyen minőségben éljük meg a mindennapokat. A kiegyensúlyozott, boldog élet lehetséges, csak kicsit alakítanunk kell rajta.

Ne mindig siránkozzunk és ne mérgezzük magunkat a gúnyos megjegyzésekkel, a keserű gondolatokkal, mindenféle negativitást igyekezzünk mellőzni az életünkből! Vegyük észre a természet adta csodákat körülöttünk és mélyedjünk el magunkban! Néha hagyjuk magunk mögött a valóságot és lassuljuk le! Minden meg fog oldódni! Ebben biztosak lehetünk. A csoda ott él bennünk, csak fel kell ismerni. Egy ajándék az élet és mi magunk is.

Nyitókép: Shutterstock