Apás szülés: Nem minden férfi való a szülőszobára

Az apás szülés bizalmi dolog. Ugyanis meg kell bízzunk annyira a másikban, hogy tudjuk, ha bevállalja, hogy bejön velünk, tényleg ott is marad a végéig, és nem fog a harmadik nyomás után kifordulni, mert undorodik a helyzettől, vagy tőlünk. Az ember kicsit tart attól ilyenkor, vajon mit fog gondolni a másik róla szülés után.

Szerintem ezek olyan kérdések, amelyeket a várandós nők nagy része feltesz magának, mielőtt „beengedi" a másikat a szüléshez. És ez egy teljesen természetes érzés, melytől ilyenkor szorongunk. Hiszen a nő, akit eddig izgató és intim körülmények között látott a párja, teljesen megváltozik a szülés során, és nem csak testileg, de szellemileg is képes olyan oldalát mutatni ekkor, ami nem feltétlen a legszebb és a legjobb. Merthogy szülés alatt ordítunk, esetleg káromkodunk, nehéz akkor koncentrálni, és összpontosítani magunkra vagy a körülményekre.

A szellemi megpróbáltatásokon túl pedig ott vannak a testi változásaink, melyeken ilyenkor keresztülmegyünk. Nem szépítem a dolgot: minden elég naturális és néha elég visszariasztó is lehet a szülés során. Nincs retusálás, mint a képeken, nincs mézes-mázas mosolygás fájások közben és nincs teljesen tiszta, filmbe illő rózsaszín ködben megszületett újszülött sem.

Sok férfi nyilatkozik úgy, hogy ő bizony állja majd a sarat és mindenben segíti a párját a szülés alatt. Vannak, akik nem is tudják magukról, milyen rosszul tudnak lenni a látottak hatására, és kénytelenek elhagyni a szülőszobát. És vannak olyanok is, akik feltétlen bizalmukról biztosítják a nőt, mégis, a későbbi kapcsolatukra rendkívül kihatnak a szülés alatt látott és hallott élmények. Szerintem nagyon szánalmasak azok a férfiak, akik csak azért, mert végignézik az egészet, a továbbiakban intim téren megundorodnak a párjuktól, rá sem bírnak nézni szexuálisan, és talán ezzel meg is szűnik a nemi élet a két fél között.

Amelyik férfi jelen van a gyermeke születésénél, igenis vállalja be, hogy tiszteletben tartva a másik kiszolgáltatott helyzetét, soha nem hánytorgatja fel az ottlátottakat, és ami a szülőszobán történik, az örökre az ajtók mögött marad.

A férjem igazán rendes társ volt mindkét gyerekünk születése alkalmával. Fogta a kezem, mindig hozta, amire éppen szükségem volt, feltétlen bizalmáról és támogatásáról biztosított. Végig bent volt mindkét alkalommal, és higgadtan, kedvesen, szeretettel bánt velem. Szerintem ez a normális magatartás, amit egy férfi tanúsíthat a szülés alatt. És soha nem szabad, hogy későbbi szexuális vágyára és nemi életére kihasson a gyermeke megszületése alatt, a szülőszobában töltött pár óra.

Nyitókép: Shutterstock