felnőtt kibeszélő megfelelés szülők
Amikor fiatalabb voltam minden tettemmel, célommal a szüleimnek szerettem volna bizonyítani. Azt éreztem, ha büszkék rám, akkor valamit nagyon jól csinálok, és akkor van valójában értelme célokat kitűzni. Azonban évekkel később rájöttem, hogy ez egy óriási teher és nem élhetek mindig úgy és aszerint, ahogyan azt a szüleim szeretnék vagy éppen elvárják tőlem.

A szüleim számomra hatalmas példaképek, édesapám különösen, akinek minden mozdulatát és szavát áhítattal figyelem. Amit mond és gondol, az számomra szent és sérthetetlen és igaz. Gondoltam ezt gyerekkoromban és kamaszkoromban. Persze, ezt most felnőtt fejjel sem gondolom másként, viszont tudom, hogy nem attól lesz boldog az életem, ha mindent aszerint csinálok, ahogyan ő jónak látja.

Miközben csodálom a szüleimet és továbbra is szeretném, hogy boldogok legyen miattam, büszkék rám és azt érezzék, hogy jól végezték a dolgukat velem kapcsolatban (is), azt is tudatosítanom kell magamban, hogy nem vagyok olyan és nem gondolkodok úgy, mint ők. Bár az ő gyerekük vagyok és leszek mindig, de más generáció vagyok, más személyiséggel, aki teljesen más impulzusokkal, környezetben nevelkedett és mivel a többi emberrel együtt, egy vagyok és megismételhetetlen, más a véleményem, a meglátásom, a gondolataim bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Miközben ezzel ők is biztosan tisztában vannak, azért van egy elképzelésük arról, hogy nekem hogyan kellene élnem és miket kellene elérnem az életemben.

Forrás: Shutterstock

A két elképzelés, az enyém és a szüleimé nem minden esetben egyezik. Sőt, ahogy egyre idősödöm és tapasztalok, egyre jobban rájövök, hogy teljesen más. Szerencsés vagyok, mert nem kényszerítettek rám soha semmit, viszont

én magamra egész eddigi életemben nyomást helyeztem azzal, hogy miközben szeretném kibontakoztatni a saját személyiségemet, nyitottan és kíváncsian szemlélni a világot, szeretnék a szüleimnek is a szó jó értelmében megfelelni és szeretném, ha szeretnék azt, ahogyan élem az életem.
Na, ez az, ami lehetetlen küldetés.

Hosszú volt az út, mire rájöttem erre és egyelőre még küzdök nagyon az elemekkel, de egy biztos: én akkor tudok teljes értékű életet élni, ha boldog vagyok és a saját magam útját járom. Bár a szüleim a gondolataimmal, teteimmel nem minden esetben értenek egyet, de valójában ők akkor a legboldogabbak, ha én a helyemen vagyok, kiegyensúlyozott és boldog vagyok. Még akkor is, ha nem azon az úton haladok, amit ők előre elképzeltek nekem.

Ha Te is hasonló dilemmában vagy, mint én vagy ennek az útnak az elején jársz, és nagy csatákat vívsz meg a szüleid akarata ellen, akkor egy dolgot mindenképpen tarts észben:

bárhogyan is alakul az élet, akkor lesz a legjobb, ha a vágyaidat és az álmaidat követed.

Nem mindig az a legjobb út, amit kitapostak vagy elképzeltek neked. Persze vannak kivételek, de felesleges valamit erőltetni csak azért, mert egy számunkra fontos személy azt látja jónak. Ha te boldog vagy és elégedett az életeddel, az a szüleidnek is elég lesz ahhoz, hogy büszke szülőkként támogassanak és szeressenek téged, még akkor is, ha néha nem a legmegfelelőbb módon mutatják is ki azt.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.