"A lányok szorgalmasak, a fiúk okosak" - mondták a szüleim...

Persze a lányok szépek meg csinosak, ezzel együtt készségesek, illemtudóak, szófogadóak. Mindegyik az, de azért mondani nem kell. Minek? Még a végén beképzelt lesz!

Ezt hallgatta egész életében: nem kilógni a sorból, nem különcködni, nem feltűnősködni. Az iskolában sem. Persze legyen jó tanuló és szorgalmas, a lányok általában ilyenek, de nem kell egyénieskedni. Csak tenni a dolgát. Egy lánynak meg különösen. Nem vitatkozni, készségesnek lenni, a családban is. Egy lány segít az anyukájának a háztartásban, segít főzni, rendet rakni. Ő meg még a vasalásban is segédkezett, mert az anyukája ezt nagyon nem szerette csinálni.

Az apukája pedig inges volt, és napközben egyszer biztosan ruhát cserélt, szóval, heti öt munkanappal számolva az tíz ing vasalása volt egy héten. Ezért már öt évesen megtanulta, hogyan kell inget vasalni.
Bezzeg Regina semmit nem segített otthon. Hagyták, hadd olvasson meg tanuljon. Tanulni neki is kellett, de csak a rábízott háztartási munka után. Belefér az idejébe, mondta az anyja.

Anyukája arról is mesélt, hogy régen, amikor ő született, még eldobható pelenka sem volt, és fagyasztó sem. Sokkal nehezebb volt az élet, és ő volt egyedül lány, a többi testvére fiú volt, nem is segítettek soha. Ezért örült, amikor megszületett, hogy lesz egy lánya végre, aki mindenben segít neki, és öreg korukra gondoskodik majd róluk, a szüleiről. Az rosszul érintette a szüleit, hogy nem fiuk lett elsőre, mert az úgy jó, de aztán az anyja helyrehozta ezt a hibát, mert még szült három fiút. Ekkor már örültek a szülők, hogy de jó, hogy az első lány, mert segít a kicsik körül.

Egyszer a legkisebb testvére fogalmazást írt, hogy a családjukban ki mit csinál egy este. Leírta, hogy az egyik testvére focizik, a másik dzsúdózik. A legkisebb ezt a fogalmazást írja, bár inkább játszana az udvaron, és ő, a nővérük, segít a konyhában, de tanulnia kellene, mert nem túl okos... Anyukájuk főzi a vacsorát, apjuk meg még haza sem ért.

A szülei úgy gondolták, hogy egy szakközépiskola a jó választás neki, mert akkor lesz érettségije és szakmája is. Őt nem kérdezték meg, hogy mit szeretne. Jó lesz majd neki egy irodában, mert az olyan tiszta munka, és szépen fel lehet öltözni. Mégiscsak jobb ez, mint a földeken kapálni. A lányok szépek.

Anyukája mindig azt mesélte, hogy amikor kibújt és odatették a mellére, ránézett, megsimogatta, és a fülébe súgta: "Én így is szeretlek." Mert nem volt se haja, se szempillája, se szemöldöke, és furcsa alakú volt a feje. Nagyjából ezek rendeződtek, de a haja csak három és fél évesen nőtt ki, addig csak pihék voltak a fején. Fő, hogy egészséges, mondogatták a rokonok, miközben a többi lánynak copfot csinált az óvó néni, és rózsaszín masnit kötött bele.

Aztán csak olyan lett ő is, mint a többi lány. Nem tudta, hogy szép-e, mert ilyet azért nem kérdez meg senki a másiktól. Bezzeg Reginának mondták ezt is a szülei. Ezért volt óriási dolog, amikor Demeter Zsolt 1995. április 14. napján azt mondta neki, hogy "Szép arcod van." Hát, igen, valakinek végre ő is szép!

Nyitókép: Shutterstock