Ránk nyitott a gyerek szeretkezés közben, mit mondjak neki?

Sokfélék vagyunk. Vannak, akik nagyon szemérmesek és vannak, akik kevésbé. Akad, akinek már az is probléma, ha a szexről beszélni kell, mást pedig az sem érdekel, ha mondjuk a gyerek ébren van és fültanúja a szeretkezésnek. Nyilván mindenkinek van megoldási stratégiája. Akkor csináljuk, ha a gyerek nincs itthon. Akkor, amikor már tuti alszik. Pláne másik szobában. Mert van, aki egy szobában van a kicsivel, na akkor mi van? Ahogyan régen, amikor generációk éltek együtt, vagy éppen jurtában lakott az egész család, egy légtérben, hogy oldották meg?

Szerintem sokunknak ez elképzelhetetlen lenne a nyugodt szex tekintetében. Teszem azt, éldegélünk a jurtában, férj, feleség, gyerekek és még szülők, anyós, após, a másik oldalon. Ott aztán lehet imádkozni, mire végre mindenki elalszik. De mi van, ha rossz alvók? Ha mindenre felriadnak? Nyilván muszáj halkan, de a szex éppen nem az a történet, amit totál halkan lehet művelni. Vagy ha igen, az ember bizonyosan frusztrált lesz, mert arra figyel, hogy jaj istenem, csak hangok ne legyenek. Se az én számból, se az embereméből, a többiről, ami vele jár, nem is beszélve.

Egyszer egy barátom félig viccesen azt mondta: "Majd ha lesz gyereked, te is elgondolkodsz rajta, hány tuti hely van a lakásban. Például a szekrény." - Én ezt, mivel vizuális típus vagyok, el is képzeltem:
Az emberrel már napok óta nem jutunk egymáshoz. Már-már agybajt kapunk. Olyanok leszünk, mint a kamaszok, dúlnak a hormonok. Fixáltak leszünk, semmi másra nem tudunk már gondolni. És akkor árgus szemekkel elkezdjük lesni a potenciális rejtekhelyeket. És megtaláljuk a szekrényt. Orbitális ötlet! Szépen halkan vihorászva beköltözünk. Gondosan bezárkózunk. És jön a kálvária. Nem látunk. Szűk a hely. A másik lába belelóg a számba. Vagy ki tudja hova? Így hát kudarcba és röhögésbe fullad a légyott. Én tuti nem bírnám komolyan.

Na, de viccet félretéve, azt tudjuk, hogy a gyerekek mindent tudnak. És egyébként nagyon tapintatosak önmagukkal szemben is. A szülők meg, ki-ki a maga felfogása szerint igyekszik a gyerekkel megtárgyalni a szextémát.

Nálunk ez teljesen természetesen zajlott.

Bölcsis volt a fiam, amikor először beszélgettünk a testi dolgokról. Fokozatosan, mindig az adott korának megfelelően merültünk egyre mélyebbre. Mivel egyébként szüléseknél dolgozom, elég korán belecsöppent mindenfélébe a fiam. Mindig mosolyogtam, milyen kis bölcsen, szelíd mosollyal nyugtázza a dolgokat. És teljesen nyugodtan tette fel a kérdéseit. De aztán persze nálunk is eljött a rettegett pillanat. Ránk nyitott.

Paplan felránt, gyerek az ajtón ki, mi meg félig röhögve, félig lefagyva vártunk picit. Aztán kisompolyogtam. A fiam az ajtófélfának dőlve állt és huncutul mosolygott. Nagyon tetszett neki a dolog.

- Tudod, mi történt, kisfiam? – kérdeztem.
- Persze anya. Hát most szerettétek egymást. Jó vicces volt – kuncogott.
- Szeretnél róla beszélni?
- Nem. Jó minden.
- Oké. De figyelj. Ezt el ne meséld az iskolában, jó?
- Miért? Hát azt mondtad, ezt mindenki csinálja. És hogy a felnőttek, ha szeretik egymást, ezt csinálják.
- Igen, ezt mondtam. De azért tudod, ez nem tartozik másra.

Így esett, hogy hetekig a következő történt: a gyerekem rám nézett és látszott, azonnal az ominózus este ugrott be neki. És jött a kötelező huncut, csiklandós vigyor. Jól szórakoztunk. Nálunk ez volt a felvilágosítás.

Nyitókép: Shutterstock