Randevú kibeszélő első randi randi
Hatalmas energiát fektetünk abba, hogy az első találkozásnál a legjobb énünket mutassuk. Szépek, csinosak legyünk. Képesek vagyunk már napokkal előtte azon stresszelni, hogy mit vegyünk majd fel.

Folyamatosan nézzük az időjárás-jelentést, majd az óránkat, és rádöbbenünk, hogy késésben vagyunk. Mert sok apróságot még nem döntöttünk el: például szoknyát, ruhát vagy nadrágot vegyünk-e fel. Kérdés a cipő, a táska, a smink, a frizura is.

Azt hisszük, sokat számít, hogy barnás vagy zöldes színnel emeljük ki a szemünket. Izgulunk azon, hogy mi legyen az első kérdésünk, hogyan tartsuk a lábunkat, kezünket. Puszit adjunk, vagy csak kezet rázzunk? És mikor térhetünk rá az általános témákról a személyesebbekre? Mit vallhatunk be, és mit hallgassunk inkább el?

Izgatottan várjuk a találkozót, ugyanakkor félünk is tőle, mert minden eldől az első pár percben. Legalábbis a magazinok azt állítják, hogy nincs második esély - ott és akkor kell jól teljesítenünk! Mit jól? Fantasztikusan! Úgy, mint még soha azelőtt.

A randira való előkészületek ezért kezdenek egy állásinterjúnál érzett stresszhelyzetre hasonlítani. Hiszen ott sem lehet később visszamenni, ha eszünkbe jutott valami fontos dolog. Így ahelyett, hogy kipihenten érkeznénk az étterembe vagy a kávézóba, fáradtak és idegesek vagyunk. Ha a megfelelő személlyel találkozunk,akkor pár perc után mindkettőről megfeledkezünk, és átadjuk magunkat a randi okozta örömünknek. Ha viszont még nem oldódtunk fel, akkor tovább folytatódik az egész, és a nyomás egyre nagyobb.

Forrás: Shutterstock

A találka után még fáradtabbak vagyunk, mint előtte, mert végig koncentráltunk. Arra, hogy mosolyogjunk, a kellő pillanatban hallgassunk, figyeljünk, nevessünk.

Mire hazaérünk, minimum ezer kérdés forog a fejünkben: vajon mit gondol rólunk a pasi? Tetszettünk neki? Fel fog hívni? Aztán ugyanúgy, mint egy állásinterjú után, várakozunk. Azzal a különbséggel, hogy ott legalább mondanak egy dátumot, amikor visszajeleznek. Míg a randi után nem tehetünk mást, mint várunk. Tétlenül és még idegesebben, mint előtte.

Mert közben kiderült, hogy tetszik a pasi, hogy jó lenne vele újra találkozni, beszélgetni, megcsókolni. Hiányt érzünk, és reméljük, hogy ő is legalább valami hasonlót él át. Nem sürgetjük, hiszen éppen döntést hoz, aminek benne kell megfogalmazódnia. Semmi értelme rámenősnek, erőszakosnak lenni. Aztán vagy csörög a telefon, vagy még több ilyen stresszes helyzetet kell átélnünk, melyeket persze egyre nehezebben viselünk.

Csak annyit tehetünk, hogy lazábban vesszük az egészet. A randi előtt örülünk, és elengedjük az idegességet. Utána pedig szintén nem agyalunk rajta - hiszen úgysem tudjuk kitalálni, mi van egy férfi fejében!

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.