Egy tetkótól még egyáltalán nem leszel menő, ugye tudod?

Ettől függetlenül veszélyesnek tartom a tetoválást. Mert úgy hiszem, sokkal több ember ékesíti tintával a bőrét, mint amennyihez ez passzol. Persze, nem azt mondom, hogy a tetoválás ördögtől való, mert egyáltalán nem. Sőt, egy egészségesen felépített, stabil személyiségnek pompás alkotóeleme lehet. A baj az, hogy egyre kevesebb az ilyen ember. És a tetoválás sok veszélyt rejteget magában azok számára, akik még nem barátkoztak meg önmagukkal, és nem találták meg a valódi énjüket.

"Ha lesz egy mintám, akkor én is a tetkósok közé fogok tartozni, az pedig menő" - szokták mondani. Viszont azért varratni, hogy valahova tartozz, épp olyan nevetséges és szomorú, mint amikor valaki azért vesz egy három betűs autót, hogy ezzel zászlózza fel a hovatartozását. Ha nem tudsz önerőből, magabiztosan megállni a lábadon, és csak akkor érzed magad valakinek, ha egy - vélt vagy valós - közösség áll a hátad mögött, akkor baj van. És nem az a megoldás, hogy teret engedsz a gyengeségnek...

De az sem jó indok, ha valaki az önbizalmát próbálja növelni egy-egy motívummal. Hiszen az önbizalomhiány lelki eredetű - éppen ezért a lelki problémák kibogozásával kell gyógyítani, és nem azzal, hogy összefirkáltatod magad. Ilyen alapon, aki lépten-nyomon összefekszik mindenkivel - hogy legyezgessék a béka feneke alatt lévő egóját -, pont egy szinten van azzal, aki önbizalom-növelés miatt tetováltat.

Arról nem is beszélve, hogy addig nem szabad végleges döntéseket hozni, amíg olyan bizonytalan vagy, mint a tavaszi időjárás. Márpedig nem ritka, hogy olyan emberek készíttetnek életre szóló mintákat, akik még egyáltalán nincsenek tisztában önmagukkal és az élettel. Ők pedig általában megbánják a Mari feliratot, a rózsát meg a közös fél szíveket.

Kialakult a tetoválás köré egy kultusz, ami a semmire épült: egy-egy szaros mintára, ami az alkotón kívül - aki képes ezt elkészíteni - senkinek nem ad semmilyen plusz emberi értéket. Mégis elkezdtünk úgy tekinteni rá, mintha hatalmas dolog lenne másfél óra alatt a bőröd alá nyomni egy rózsát.

Szerintem akkor érdemes elgondolkodni egy tetováláson, ha úgy tudsz tekinteni rá, mint egy ruhadarabra. Egy olyanra, ami örökké a stílusod részét képezi. Amit büszkén viselsz, nem pedig megszemélyesíted - még akkor sem, ha mondanivalóval rendelkezik számodra. Ha a részeddé tud válni, de nem az alkot téged.

Vagy szerinted nem lenne gáz, ha valaki úgy tekintene egy cipőre, mint valami világmegváltó, szupererővel bíró eszközre? :)

Nyitókép: Shutterstock