Álomrandi, aminek rémálom lett a vége

Az év első munkanapján izgatottan indultam el otthonról. Ez volt az első nap az új munkahelyemen. Kicsit féltem és izgultam, de szerencsére nagyon jó fej kollégák fogadtak, mindenki kedves volt és segítőkész, úgy éreztem, végre szerethető közegbe kerültem, olyan helyre, ahova szívesen jár be az ember dolgozni. Már az első nap kiszúrtam a liftben egy srácot: magas volt, szőke, kék szemű, széles mosollyal és magabiztos testtartással.

A gyomromban rögtön pillangók kezdtek repdesni, tudtam, hogy én ezzel a pasival mindenképpen meg szeretnék ismerkedni. Amikor másodjára futottunk össze a folyosón, összetalálkozott a tekintetünk. Láttam, hogy végigmér, majd kedvesen rám is köszönt. Rögtön rákvörös lettem, gyorsan odadobtam egy halk köszönést és elrohantam. Annyira kellemetlenül éreztem magam a történtek után, hogy azt gondoltam, nem lesz ebből semmi, mert biztosan teljesen hülyének nézett, amikor ledermedve, vörös arccal álltam előtte.

Teltek a napok, kezdtem beilleszkedni az új közegbe, miközben naponta több alkalommal is összefutottam az én szőke hercegemmel. A kezdeti bénázások után már egész határozottan robogtam el mellette, ha épp szembetalálkoztunk a folyosón. A tekintetünk sokszor egybefonódott és a sejtelmes mosoly sosem maradt el az ő részéről. Ám nőként úgy gondoltam, hogy akármennyire tetszik is ez a srác, az első lépést neki kell megtennie, így én nem kezdeményeztem, titkon azonban minden egyes találkozásnál abban bíztam, hogy megszólít és végre elkezdünk beszélgetni.

Egy kerek hónapig azonban nem történt semmi. Aztán egy borús hétfői reggelen egyszerre értünk be a munkába és csak mi ketten vártuk a liftet a hallban. A szokásos köszönést egy darabig kínos csend követte, majd egyszer csak, láss csodát, a szőke herceg megszólalt és megkérdezte, mióta dolgozom itt. S szó szót követett és mire felértem az ötödikre, már egy randimeghívással voltam gazdagabb. Majd kicsattantam az örömtől aznap és, alig vártam az első találkozónkat: kitaláltuk ugyanis, hogy egyik nap elmegyünk együtt korcsolyázni.

Péntek este boldogan rohantam haza a munkából és igyekeztem minden meleg holmit magamra venni. Mire odaértem a helyszínre, ő már ott várt, és bár féltem, hogy milyen lesz az első néhány perc együtt, mindketten nagyon hamar feloldódtunk. Olyan volt, mintha már ezer éve ismertük volna egymást. Remekül jól éreztem magam és rajta is láttam, hogy élvezi a közösen töltött időt. Néhány órával később viszont már nagyon fáztam, ezért ittunk egy forralt bort és elbúcsúztunk, de előbb megbeszéltük, hogy hamarosan újra találkozunk.

Már hazafelé menet éreztem, hogy kicsit meghűltem, mert rettenetesen átfagytam, annak ellenére, hogy aznap tényleg jól felöltöztem. Hazaérve vettem egy forró zuhanyt és boldogan feküdtem le aludni.

Elkezdtem nagyon csúnyán köhögni, bedugult az orrom és magas lázam lett. Egy-két napig próbáltam orrcseppel és dupla adag C-vitaminnal túlélni a meghűlést, de a tüneteim nem javultak. Végül elmentem a háziorvosomhoz, aki közölte velem, hogy hörghurutom, és antibiotikumot írt fel.

Először nem igazán törődtem az egésszel, de aztán kénytelen voltam bejelentkezni a nőgyógyászomhoz. Kiderült, hogy az antibiotikum ugyan segített kiűzni a szervezetemből a bakteriális fertőzést, ám mindeközben jócskán megtizedelhette a hüvelyflóra védelmét adó tejsavóbaktériumaimat is. Emiatt megváltozott a hüvelyem egészséges, savas pH-értéke, és ezért alakulhatott ki a bakteriális hüvelyi fertőzés. Kaptam rá tablettát és krémet, így szerencsére néhány nap múlva már nyoma sem volt a kellemetlen tüneteknek.

Amíg betegeskedtem az én szőke hercegem nagyon támogatóan viselkedett, egyik nap még forró levest is hozott az ajtóm elé. Hamarosan a második randinkra is sort kerítünk, de azt már szigorúan zárt, meleg helyen tartjuk.

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária támogatta.

Nyitókép: Shutterstock