szülő-gyerek kapcsolat kibeszélő gyermekek jogai magazin történet gyerekek jogainak világnapja gyereknevelés szülők
A játszótér felér egy szociológiai tanulmánnyal, hiszen itt aztán mindent láthatunk. A gyerekek viszonyulását egymáshoz, a szülők viszonyulását egymáshoz és persze a szülő-gyerek kapcsolatokat is. Az egyik délután pedig nagyon elgondolkodtam, amikor egy megdöbbentő jelenetnek lettem – akaratlanul is – a szem- és fültanúja.

A történet nem mai, még nyáron esett meg, ám nekem most jutott eszembe méghozzá azért, mert ma, azaz november 20-án van a gyermekek jogainak világnapja.

Koszos gyerek, boldog gyerek

Kellemes, késő nyári délutánon érkeztünk a játszótérre a kisfiammal, ahol kész tömeg fogadott minket. Ez nem csoda, hiszen – akárcsak mi – minden szülő ilyenkor hozta le a gyermekét tombolni. Szerencsére jó nagy tér állt a kicsik rendelkezésére, több csúszdával, hintával, libikókával, kis dombbal és két homokozóval, amelyek között egy csap is helyet kapott. Mint említettem, nyár volt és meleg, így a gyerekek egy része a kút mellett topogott mezítláb és műanyag vödrökkel hordták a vizet a homokba ásott árkokba vagy csak egyszerűen pocsoltak kedvükre.
Nem mondom, hogy imádom, amikor a gyerekem nyakig sáros vagy amikor a fél homokozót hazavisszük a ruhájában, de minden ellenérzésemet legyűröm ilyenkor és azt hajtogatom magamban: „Koszos gyerek, boldog gyerek!" .
Most is ezt mantráztam, míg néztem, hogyan merül el térdig a fiam az általa ásott és vízzel feltöltött szutykos gödörben. Kész, ez van! Nyár, meleg - nekik pedig végtelen boldogságot jelent vizet hordani a homokozóba. Több más szülővel karöltve beletörődtünk ebbe és lemondó sóhajjal figyeltük, ahogyan a csemetéink egyre koszosabbakká váltak, az arcuk azonban ragyogott.
Pont azon morfondíroztam, hogy a koszos lábak lemosása után, mivel fogom megtörölni a fiam tiszta tappancsait, hogy ráadhassam a cipőjét, amikor megütötte a fülemet az egyik anyuka hangja.

Kiabálás és rángatás a homokozó mellett

- Te meg mit csináltál? - mordult rá az anya a négy év körüli kisfiúra a játszótér félreeső sarkában, ahol egy kisebb homokozó állt. - Nem megmondtam, hogy nem mehetsz a csap közelébe? Nem megmondtam? - ismételte és már olyan hangosan beszélt a mellette álló gyerekhez, hogy az bizony a kiabálás kategóriájába tartozott.

- Azt mondtam, hogy vigyázol a ruhádra! Nézd meg, milyen vagy! - csattant fel és a gyereket a karjánál fogva megrángatta.

Aztán észbe kaphatott, hogy hol van, mert azonnal fogta a megszeppent kisfiút és kiviharzott a játszótérről.

Forrás: Shutterstock

Csak álltam és néztem utánuk több, a közelben tartózkodó anyukákkal egyetemben. Körülöttünk sokan észre sem vettek semmit, hiszen a gyerekzsivaj, a víz csobogása, a kismotorok zörgése, a labdák pattogása elnyomta a kiabálást - mi azonban, akik közelebb álltunk a jelenethez, lefagytunk. Olyannyira, hogy abban a pár másodpercben, amíg az egész lezajlott, felocsúdni sem maradt időnk. Az anyuka a kisfiúval már rég kiszaladt a játszótérről, mire magunkhoz tértünk és néhányan tanácstalanul egymás tekintetét kerestük. Mindannyiunk szemében ugyanaz a kérdés látszott: Mit tehettünk volna? Jogunkban állt-e volna bármit tenni vagy mondani?

Nem akarok álszent lenni, én sem vagyok tökéletes anya. Nincsenek tökéletes anyák, ahogyan tökéletes emberek sincsenek. Nem török pálcát a kiabálós anyuka felett, mert tudom, hogy szülőként sokszor nagyon nehéz megőrizni a hidegvérünket. Nem tudhatom, hogy milyen körülmények vezettek ehhez a viselkedéshez. Lehet, hogy éppen ma mondtak fel neki a munkahelyén, most hagyta el a férje, meghalt valakije... vagy csak egyszerűen ma elpattant nála a húr. Mindenkivel megesik, hogy kiabál a gyermekével, mert már nincs ereje, energiája századszor is kérni valamit. Ez azonban a legtöbb esetben intő jel, hogy a szülőnél valami nincs rendben: elfáradt, túl sok rajta a teher, kimerült. Ilyenkor segíteni kell, nem ítélkezni. Tudom!

Remélem, ennél az anyukánál is „csak" ennyi történt... „pillanatnyi elmezavar" – ahogyan én szoktam magamra mondani, ha kiborulok.

Remélem, hogy amikor kettesben lesz a kisfiával, akkor meg fogják beszélni a történteket szépen, nyugodtan biztosítva egymást arról, hogy a szeretetük egymás iránt ennek ellenére is töretlen. Remélem, hogy az anyuka kiabálása és a rángatás otthon szeretetté és megbánássá szelídült és nem bántalmazásba csapott át...

A gyerekeknek is vannak jogaik

A fenti történet kapcsán pedig megjegyezném, hogy egy gyermek bármilyen kicsi, igenis rendelkezik jogokkal.

A Gyermekjogi Egyezményt az ENSZ Közgyűlése 1989. november 20-án fogadta el, Magyarország pedig 1991-ben ratifikálta, amely így kötelező erejűvé vált hazánkban. Az Egyezmény három pillérre épül, ezeken belül pedig pontokba szedi, hogy a gyermekek milyen jogokkal rendelkeznek.

A három pillér:

  • a gondoskodás-ellátás,
  • a védelem és
  • a részvétel joga.

Ha szeretnél többet tudni a gyermekek jogairól ebben a cikkben megtalálod a legfontosabb információkat: Jogában áll... akkor is, ha gyermek!

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.