Létezik olyan sport, amit nem fogsz utálni, én vagyok rá az élő példa!

Mindenki tudja, hogy edzeni jó és fontos. Se vége, se hossza azoknak a cikkeknek, melyek a mozgás áldásos hatásait taglalják és ezekkel nem is lehet vitatkozni. Főleg akkor nem, ha ülőmunkát végzünk, és csak olykor, a tagjaink megmozgatása miatt állunk fel az asztal mellől. Engem sosem kellett győzködni arról, hogy mennyire lényeges az életünk részévé tenni az edzéseket, ennek ellenére sosem élvezetből jártam az edzőtermekbe.

Pedig igyekeztem mindent kipróbálni, a megúszós edzésektől a keményebb órákig.

mert egyáltalán nem élvezem. Jártam zsírégető órán, ahol 40 percen át ugrándoztunk, voltam spinningen, ahol őrült módjára tekertünk,

Az kétségtelen, hogy hasznosnak mindegyik hasznos volt, hiszen elfáradtam, bizonyára kalóriát is égettem. Senkit nem szeretnék megbántani, aki ezeket élvezi, hiszen éppen azért van annyiféle mozgásforma, hogy mindenki megtalálja azt, ami számára a legjobb. Akkor lehet ugyanis az életünk részévé tenni a sportolást, ha szeretjük is azt, amit csinálunk. Ezeket viszont egyáltalán nem szerettem, ezért folyton azon kaptam magam, hogy megpróbálok kifogásokat keresni, miért is kellene kihagynom aznap az edzést. Változatos indokokkal mentettem fel magamat, pedig pontosan tudtam, hogy egyik sem valós, mindegyik egy apró hazugság, mégis meggyőztem magamat, hogy jogosan lógok. Persze tudtam, hogy ez hosszú ideig nem folytatható, de akkor csak azzal törődtem, hogy aznapra megúsztam, és egy kellemes megkönnyebbülés árdat szét bennem.

Akkor nem tudtam elképzelni, hogy valaki tényleg, igazán szeret mozogni. Hogy nem csak kötelességből jár rendszeresen, hanem élvezetből. Amikor a sportimádó ismerőseimet hallgattam, mindig hitetlenkedtem egy kicsit, meg irigykedtem is, talán éppen ezért nem adtam fel a keresést. Ugyan nem kutattam elszántan, őrült módjára, de valahogy csak sikerült rátalálnom arra, amit szeretek.

Hosszú ideje hallgattam már az áradozását, amikor eldöntöttem, hogy kipróbálom. Vesztenivalóm nem volt, ráadásul sokkal egyszerűbb új helyre menni és új dologba fogni úgy, hogy nem egyedül kell a teljesen ismeretlen területen kiigazodnod. Így aztán egy délután elmentem a barátnőmmel egy órára, és ott is ragadtam. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt mondom, de nagyon szeretem csinálni. Most én vagyok az, aki hosszasan tud erről a sportról áradozni, dicshimnuszokat zengek róla, és pontosan tudom, hogy sokkal többet beszélek az ismerőseimnek a kettlebellről, mint kellene. Türelmesen végighallgatnak, de látom bennük egykori önmagam. Nem szeretnék idegesítő térítővé, vagy unalmas, folyton önmagát ismétlő emberré válni, így mindig csillapítom a téma iránti lelkesedésemet, és igyekszem sokkal kevesebbet beszélni róla, mint amennyi valójában jól esne, de már legalább tudom, hogy létezik a sport szeretete, és mindenkinek azt javaslom, hogy ne adja fel!

Nyitókép: Shutterstock