A depressziós gyereket sokszor hisztisnek hiszik!

A depresszió több, mint rosszkedv

A köznyelvben a "depressziós" kifejezés sokszor egész egyszerűen pillanatnyi rossz hangulatot takar ("depresszióba estem, mert nem ért ide a csomagom"). A rosszkedv az élet természetes velejárója, ahogyan az okkal jelentkező szomorúság, sőt, sajnos a gyász is. A klinikai depresszió azonban más. Egyszerre ugyanis legalább öt tünet hosszútávú együttállása kell hozzá.

Gyerekes hiszti, vagy nagyobb a baj?

A depresszió azonban a közhiedelemmel ellentétben nem mindig könnyen azonosítható. Felnőttek esetében előfordul, hogy a beteg nem fekszik naphosszat az ágyán a semmibe bámulva, hanem tökéletesen ellátja a napi feladatait. Alkalmasint még mosolyog és nevet is - mégis illik rá a klinikai depresszió több tünete is, csak épp ezt senki nem veszi észre, talán még ő maga sem. Egészen addig, amíg a helyzet nem rosszabbodik...

Az ifjabb korosztálynál sokszor még kevésbé egyértelmű a helyzet, hiszen a depresszió számos olyan változást hoz, amely akár gyerekes hisztisorozatnak tűnhet, vagy épp a kamaszkor számlájára írható. Az állandó ingerlékenység mellett ilyen például a gyakori fáradtság, a vontatott, flegma beszéd, a túl sok alvás, vagy épp a kínzó inszomnia.

Forduljunk szakemberhez!

De mi is a különbség a gyerek- és kamaszkor természetes hangulatingadozásai és a valódi klinikai depresszió árulkodó jelei között? Első ránézésre egészen biztosan nem lehet határt húzni. A szakemberek ilyenkor két dologra figyelnek. Az egyik a tünetek gyakorisága, vagyis hogy a hét több napján, illetve több héten, hónapon keresztül fennáll-e a probléma. A másik pedig a tünetek intenzitása: az, hogy az életminőség sérül-e a változások által.

A szakember a gyerek családi kórtörténetét látva meggyőződhet arról, hogy volt-e más a felmenők között, aki ezzel a betegséggel küzdött. Ugyanis a genetikai hajlamot számos kutatás igazolja. A gyerekek, tinik esetén az elsődleges fegyver a kognitív és az interperszonális terápia, mivel az antidepresszánsok rendkívül addiktívak.

Sok olyan mellékhatásuk lehet, ami kis- és fiatalkorúakra veszélyes. Fontos, hogy a gyereket a szülővel együtt vizsgálják és gyógyítják: minél fiatalabb a páciens, annál inkább. Erre a családterápia ad kiváló lehetőséget. Nem működik, hogy a gyereket terápiára küldik, de közben otthon semmi nem változik. A pszichológus, súlyos esetben pszichiáter mindig csak a szülővel együtt tud dolgozni a pozitív változás érdekében.

Jó hír, hogy az időben felismert és kezelt gyerekkori, kamaszkori depresszió jó esélyekkel gyógyítható. A fiatalként elsajátított megküzdési mechanizmusoknak pedig a páciensek felnőttként is hasznukat veszik. Ijesztő azonban, hogy a kezeletlenül maradt probléma felnőttkorra is megmarad, esetleg súlyosbodik... Ezért rettenetesen fontos, hogy nyitott szemmel és kellő érzékenységgel figyeljük azokat a gyerekeket és tiniket, akik érintettek lehetnek.

Nyitókép: Shutterstock