vásárlás magyarázat segítség koronavírus idősek karantén Trux Béla
Margit néni nehezen mozgott, de élvezte a tavasz érintését. Virágok illatától telt a levegő, madarak csicseregtek, és langyos szellő simogatta az arcát. Évek óta senki nem érintette meg öreg bőrét, csak a szél és az idő. Különösképp az idő...

Hajadon kora óta megváltozott a környék. A házak, az út, az emberek... Magába nyelte őket a múlt, még az emlékük is megfakult, akár a napon feledett régi fénykép. Ma már semmi sem olyan, mint régen, jutott a gondolatra, ahogy elhaladt mellette néhány fiatal lány. Annak idején mindenki köszönt. Ma már nem divat. Az emberek a telefonjukba feledkezve menetelnek, és csak akkor pillantanak fel bosszúsan, amikor az útjukba keveredik holmi öregasszony. Úgy viselkednek, mintha szándékosan lépne a lábuk alá.

Manapság sokan maszkot viselnek a szájuk előtt. Először azt hitte, valami furcsa divat ez is. Már nem gondolkozott rajta, csak elfogadta, mint minden új hóbortot, ami túlmutat az ő értelmén. Régen üzletvezető volt, és nyolcan dolgoztak a kezei alatt. Ma csak egy ostoba vénasszony, aki nem tud semmit - ahogy azt sokszor megkapja a háta mögött, és olykor a szemébe is.

- Minek tetszett jönni? - korholta a zöldséges Ilike olyan hangnemben, mintha valami gyengeelméjűhöz beszélne.

- Kell egy kis hagyma meg krumpli a leveskébe - szabadkozott Margit néni, miközben lemérték neki a három szem burgonyát, meg a nyomorult két fej hagymát, amit kért. "Nyomorult két hagyma..." - ahogyan a sorban mögötte álló fiatalember dünnyögte mérges hangon. Halkan beszélt, mintha csak magában tenné, de kifejezetten hallhatóra szánta a megjegyzést.

- Mondtam már magának, Margitka, hogy ne tessék császkálni, amikor kijárási korlátozás van! Pista, maga meg várakozzon odakint, amíg a nénit kiszolgálom! - vetette oda Ilike a fiatalembernek.

A férfi flegmán visszadobta a kezében tartott almát, és felhúzott orral távozott. - Micsoda kiszolgálás... - dünnyögte jó hangosan. - Ezeknek semmi se szent... Majd megyek oda, ahol még számít a vevő!

Margit néni egy szégyenlős mosollyal nyugtázta, hogy már megint ő tehet mindenről. Gyorsan kért hát még négy tojást, inkább csak azért, hogy a zöldséges ne haragudjon rá az iménti miatt.

Forrás: Shutterstock

- Hát nem tetszik nézni a híreket? - korholta tovább Ilike, miközben átadta a szatyrot. A kezén gumikesztyűt viselt.

- Nem nézek én már tévét, kedves! - legyintett Margit néni kifelé menet.

- Félni kell a vírustól! Tessék otthon maradni, mert veszélyes!

Nehéz volt a szatyor, csak úgy égett tőle a karja, a derekába pedig szüntelen belenyilallt a fájdalom. Kifelé menet vágyakozó pillantást vetett a gyümölcsös pult felé, ahol almák és banánok sorakoztak katonás rendben. "Veszélyes, veszélyes..." - motyogta hazafelé, miközben körötte csak úgy lüktetett az ébredő természet. Benézett a sarki kisboltba, de kiküldték, mert éppen az iménti fiatalember, az a Pista vásárolt odabent, és egyszerre csak egy személy tartózkodhat a helyiségben.

- Hihetetlenek ezek az öregek! - hallatszott odabentről. - Más elveszíti a munkahelyét, hogy nekik ne essen bajuk, ezek meg úgy tesznek, mintha nem kellene félniük a vírus miatt. Aztán majd sírnak, ha elkapják.

Amikor a férfi nagy sokára kijött, fölényes mosollyal haladt el Margit néni mellett. A kezében két doboz sört tartott.

- Na, mehet - vetette oda.

- Mit kér, Margit néni? - kérdezte a boltos Karcsi, csíkos maszkkal a szája előtt.

- Csak leveskocka lesz, fiam... Abból a kisebbik dobozosból.

- Magam ellen beszélek, de nem lenne jobb inkább igazi húsból főzni? - nézett rá Karcsi.

- Hogyne lenne jobb... - bólogatott. - De csak ennyire futja.

Beszélgettek még egy kicsit, mert épp senki nem várakozott a bolt előtt. Karcsi még egy maszkot is adott neki, amit a felesége varrt régi ruhákból. Mert jó szívvel adták, elfogadta - még akkor is, ha tudta, hogy nem fogja hordani. Mire hazaért, teljesen kifáradt. Sámlit húzott az ötven literes kishűtő elé, amit még a Kanadában élő fiától kapott pénzecskén vett néhány éve. Miközben nagy nehezen helyet talált a tojásnak, azon gondolkodott, hogy hol fog majd elférni a leveske.

- Na, ez kitart egy-két napig... De csak le kell majd megint mennem. A kenyérke is fogytán, és holnap megjön a gyógyszer is, amivel a patika tartozik. - A kezébe temette az arcát. - Teher vagyok én már mindenkinek...

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.