A gyengék gyűlölködnek, az erősek megbocsátanak!

Sokan hordoznak magukban haragot valaki iránt. Nem tudnak továbblépni, megbocsátani olyan dolgokat, amik esetleg már több éve vagy évtizede történtek. Csakhogy ezzel éppen azt érik el, amit el szeretnének kerülni.

Ahelyett, hogy az illető minél kevésbé lenne jelen az életükben, szabályosan hozzáláncolják magukat. Mert a harag és a gyűlölet olyan, mint a szeretet: hozzáköt ahhoz, aki iránt érzed. Hiába gondolod, hogy az illető nem érdemli meg a megbocsátást és ezzel revansot veszel rajta ("Én majd megmutatom, hogy ezt sosem bocsátom meg neki!"), valójában csak annyit érsz el, hogy mindig jelentős szereplő lesz az életedben.

Nem azt mondom, hogy ha bárki beléd rúg, te csak mosolyogj, mert az elfojtás lenne, és az sem jó. De hidd el, ha sokáig őrizgeted a haragodat, azzal a másiknak nem ártasz, magadnak viszont tutira! Ahogy az idézet mondja: "Bármit is kezdjünk el gyakorolni, idővel egyre jobbá válunk. Ha a haragot gyakoroljuk, egyre haragosabbak leszünk. Ha a félelmet, akkor megtelik az életünk félelemmel." (Edith Eva Eger)

Érdemes elgondolkodni, hogyan szeretnél élni. Haraggal, félelemmel, vagy inkább szeretettel telve? Megbocsátani nem könnyű, és nem is megy egyik percről a másikra. Az, hogy elengeded a haragot, még nem jelenti azt, hogy elfelejted, ami történt, vagy utólagosan áldásodat adod rá. Nem. A megbocsátás egy döntés: nem hagyod, hogy a jövőben egy negatív érzés irányítsa az életedet, a viselkedésedet. Nem adsz neki ekkora hatalmat.

Tegyük fel, hogy egyszer valaki megbántott téged! Talán nem is szándékosan. Ha te nem tudsz ezen túllépni, akkor évekig egy olyan mondat vagy tett kavarog újra és újra a fejedben, ami felzaklat. Azzal, hogy őrzöd a haragot, csak újraéled a fájdalmat. Tényleg ezt akarod? Vagy hajlandó vagy kimondani (akár neki, személyesen, vagy csak magadban): "Igen, nagyon fájt, amit mondtál/tettél. De nem hagyom, hogy ez befolyásolja az életemet a továbbiakban."

Tudom, hogy ez nem könnyű - sokszor egy-egy mondattal nagyon mély sebeket tudnak ejteni rajtunk. Velem is előfordult ilyesmi, de rájöttem, hogy az nem segít, ha magammal hordozom az emlékét. Nekem az szokott segíteni, ha belegondolok: a másik talán nem ok nélkül lett ilyen. Lehet, hogy rosszul bántak vele gyerekkorában, és ezért piszkálódik. Talán őt még nálam is sokkal jobban megbántották, többször is - és azért bántott engem, mert ezt tanulta meg...

Senkinek nem segítesz, ha te is tüskéket növesztesz. Egyszerűbb helyretenni a dolgot magadban. Nem kell szeretni azt, aki elkövetett ellened valamit, még csak beszélni sem kell vele, ha nem akarsz. Ám ha jobb életre vágysz, próbáld meg elengedni a haragot - a saját érdekedben!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Fotó: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock