Te is hátrahőkölsz, ha “maszkos” embert látsz?

A nyáron egy 90 fős, szívtranszplantáltakból álló magyar kiránduló csoporttal találkoztam. Már maga a szám is megdöbbentő volt számomra.

- kérdeztem magamtól. Igen. És biztosan vannak még rajtuk kívül mások is. Csupa átlagos kinézetű férfi és nő. Az utcán nem mondanád meg, hogy bennük valaki más szíve dobog.

Ezért nem csoda, ha fokozottan vigyáznak magukra. És rettegnek a mások számára egy kézlegyintéssel és egy "Majd elmúlik!" mondattal elintézett legkisebb megfázástól is, különösen járványidőszakban.

Mert utóbbiak még egy jól sikerült műtét után is adódhatnak. Ráadásul egy ilyen beavatkozás után még a tűpárna is kismiska lesz hozzád képest! Annyi szúrást, mint te, talán még ő sem élt meg, neked azonban, pontosabban szólva az ereidnek és a bőrödnek állniuk kell a sarat. Nem is beszélve az idegrendszeredről.

Pedig ha valami történik azzal a beültetett szívvel, a bohóc nem húz elő "Van másik!" felkiáltással még egyet a kabátja alól. Vajon mennyi remény és várakozás előzte meg ezt a már meglévőt is!

Valaki, valahol ezért az életét "adta"!

Bármennyire is fejlett az orvostudomány, mind a mai napig kétesélyes egy-egy szerven végzett beavatkozás vagy szervátültetés. A legügyesebb sebészi kéz sem csap csak úgy egyet a varázspálcájával, esetünkben a szikével, hogy csiribí csiribá, és már kész is a sikeres operáció.

Ezért hidd el, nem csak cirkusz, amit a műbillentyűs és szervátültetett embertársaid néha művelnek. Mert ilyen helyzetben nem lehet elég elővigyázatos az ember.

Én például, minden udvariasságot félretéve fordítok hátat, ha tüsszentenek mellettem. Amennyiben a tömegközlekedési eszközön ér az "atrocitás", néhány pillanaton belül a villamos másik végében találsz csak meg.

Bár egyébként sem vagyok az a puszilkodós típus, ráadásul sosem tudhatom, nem lappang-e bennedvalami. De hidd el, azért én még ugyanúgy szeretlek.
Bár sokan személyük elleni sértésnek veszik az ilyen jellegű viselkedést részemről, s mikor a harmadik zsebkendőt használják el, akkor is állítják: ááá, ők nem betegek, csak kissé gyakrabban folyik az orruk meg egy kicsit fáj a torkuk.

Ilyenkor a legtöményebb szeszes ital sem lehet túl erős számomra, persze csak öblögetésre. Vagy az átlagon felüli baktériumölő képességgel rendelkező erőteljesen csípős cayenne bors is simán lecsúszik a torkomon egy kis vízzel vagy gyümölcslével hígítva.

A megértőbbek csak nevetnek, mert valóban vicces, ahogy csupán egy köhintést hallva gazellaként szökellek tova. Már ha van menekülési lehetőség. Mert nem mindig tudsz ám angolosan távozni. Néha más védekezési taktikát kell alkalmazni.

Ezért van az, hogy a moziban a hátsó sor szélső széke az ideális számomra, ahonnan nem érhet, csak egy oldalról támadás. Múltkor kapucniban ültem végig az előadást, mivel természetesen az egész filmszínházban csupán a mellettem ülő volt megfázva. Az első köhögési rohama után már a fejemen is volt a csuklya.

Egy szívtranszplantált fiatalember elmondása szerint, ismerőse nem fogadta el üdvözlésre nyújtott kezét, mert a maszkot meglátva rajta azt gondolta, olyan betegsége van, amivel megfertőzheti őt.
Sokan vannak, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy tüsszentéskor a kezüket a szájuk elé rakják, hanem prüszkölik szerteszét a nagyvilágba a kórokozókat.

Mert kis odafigyeléssel, rendszeres kézfertőtlenítéssel, kézmosással (nem csupán vízzel), papírzsebkendőbe tüsszögéssel, köhögéssel számos ember kerülhetné el a fertőzéseket, melyekbe még ma, a XXI. században is belehalhatsz, úgy, hogy megelőzhető lett volna a baj.

Nyitókép: iStockphoto