Romantikus, flapper, sportos, csontos - így változott a női szépségideál a XX. században

A tetszeni vágyást valószínűleg a génjeinkben hordozzuk, még akkor is, ha a modern korban bizony már nincs feltétlenül szükségünk egy férfire ahhoz, hogy gazdaságilag és társadalmilag is pozícionáljuk magunkat. A szépség azonban olyan hatalom, amely átível korokon, kultúrákon - és különben is, mi nők, szeretünk szépek lenni.

Romantikus századforduló

Az 1900-as évek elején kétségtelenül a klasszikus homokóra alkat számított ideálisnak. A divatos hölgyek így fűzőt viseltek, amely a valóságosnál sokkal keskenyebbre préselt össze a derekat, a kebleket és a csípőt pedig gömbölyűbbnek mutatta. A dús hajkorona szintén elengedhetetlen tartozéka volt a nőideálnak, amelyet a lányok kiengedve vagy copfba hordtak, az asszonyok pedig – vagy bizonyos kor után - a fejük tetejére búbozták, laza kontyként.

Botrányos '20-as évek

A charleston korszak sok újdonságot hozott magával. A nők egyre aktívabbá váltak – sportoltak, bicikliztek, egyre többen dolgoztak -, így a fűzőket sokan sutba dobták és praktikusabb ruházat után néztek. Ez megmutatkozott a nőideálon is, hiszen a homokóra helyett, most a fiús, azaz se mell, se derék, se csípő testalkat jött divatba, arról nem is beszélve, hogy azok, akik nem csak követték, de teremtették is a trendet – mint például Coco Chanel -, még a hajukat is levágatták.

Drámai '30-as évek

A következő évtizedekben ismét teret nyertek a nőies idomok. A botrányos flapper viselkedést pedig felváltotta a női határozottság. A kor idoljai fehérre púderezett arccal és erős ajakfestéssel hívták fel magukra a figyelmet, de Marlene Dietrich-nek köszönhetően divatba jött a leborotvált, majd újrarajzolt szemöldök is.

Ellentmondásos '40-es évek

A második világháború világszerte - és az élet minden területén - éreztette hatását, így nem meglepő, hogy mind a női divatot, mind a női ideált illetően a praktikum vált jellemzővé. A mindenféle szélsőségektől mentes, se nem túl nőies, se nem túl fiús alkat hódított, amely átlagos, mégis formás. A '40-es évek elején a nőideált a szexi pin-up lányok - és Rita Hayworth - testesítették meg igazán, ám az évtized vége felé a háborúban megfáradt társadalmak már jobban kedvelték a hagyományos értékeket közvetítő női szépségeket.

Konszolidált '50-es évek

Az '50-es évek a háziasszonyok, a nőiesség és harmónia időszaka volt. A gyengébbik nem tagjainak már nem kellett keményen tartaniuk magukat, hiszen befejeződött a háború, az élet lassan visszatért a régi kerékvágásba. A női eszményképet így az testesítette meg leginkább, aki hangsúlyozta női mivoltát az élet minden területén: az alakot kihangsúlyozó, ugyanakkor nem kihívó ruhákat hordott, szép frizurákat készített magának – vagy készíttetett a fodrásszal -, sminkelt és persze gyermeket szült.

Szexi '60-as évek

Ebben az évtizedben jelent meg a fogamzásgátló tabletta, a miniszoknya, így a „süss, főzz, takaríts körömcipőben" elvárást félrehajítva ismét előtérbe került az életvidám, felszabadult nőiesség. A dús idomok helyett a '60-as évek végére ismét a vékony, hosszú végtagokkal rendelkező, már-már kamaszos testalkat jött divatba és a fiús haj – gondoljunk csak a kor egyik legismertebb nőideáljára, Twiggyre.

Egészséges '70-es évek

A '70-es években egyre nagyobb figyelmet kapott a sportosság és az egészséges életmód, így a csontsovány eszményképet felváltotta az igazán nőies, ugyanakkor sportos alkat, valamint a napbarnított bőr. Mindehhez dús, hosszú, göndör hajkorona párosult, amelyet Farrah Fawcett hozott divatba.

Sportos '80-as évek

A '80-as években Jane Fonda, Claudia Schiffer és Naomi Campbell testesítették meg az ideális nőt. Aki szeretett volna hasonlítani a kor nőideáljaira, az egyszerre volt vékony, ugyanakkor izmos. A vágyott alak elérése érdekében így minden valamirevaló lány és asszony vad aerobikozásba kezdett.

Veszélyesen vékony '90-es évek

A XX. század utolsó évtizedében, ahogy telt az idő, úgy vékonyodott az ideális testalkat is, amelyhez ráadásul betegesen sápadt bőr és valószínűtlenül hosszú, csontos végtagok párosultak. A '90-es évek végére már veszélyes mértéket öltött ez a soványságkultusz, ezért számos divatház csak olyan modelleket alkalmazott, akik elérték az előírt minimum súlyhatárt.

Nyitókép: AFP