Psota Irén mindent eljátszhatott, csak az anyaszerepet nem osztotta rá az élet

Amikor színésznőkre, egyben ünnepelt sztárokra nézünk, ritkán jut eszünkbe, hogy talán nekik sem könnyű az életük. Nem látunk mást, csak a szép ruhákat, az őket körülvevő rajongók tömegeit, az állandó vidámságot és gazdagságot, egy kívülről látszólag felhőtlen élet nyomait. Jól esik vágyakozni a gondtalan hétköznapok után és irigykedni, miközben nem tudjuk, milyen rögös volt az út számukra.

Szegénység, nélkülözés, családi bántalmazás, a szerető anyai gondoskodás hiánya edzette a világot jelentő deszkákra lépő emberek lelkét. Olyan traumákat, talán még feldolgozatlan sérüléseket hordoznak, melyeket elképzelni is nehéz, számukra viszont ez adja az erőt és motivációt ahhoz, hogy esténként emberek százai előtt, egy másik szerep mögé bújva megvallják saját érzéseiket.

Ritka, pont ezért igazán értékes az a pillanat, amikor valami rejtélyes okból meghatódunk a színházban. Nézünk egy jelenetet, ami talán nem drámai, nincs benne semmi szomorú, minket mégis megérint. Ez az a momentum, amikor megérezzük a színész lelkének rezdülését, amikor rákapcsolódunk egy másik emberre. Varázslatos, tiszta, megismételhetetlen és felszabadító érzés.

Psota Irén egyike volt azoknak, akik nem féltek őszintén feltárni a lelküket a színpadon. Volt miből erőt merítenie, hiszen egészen pici korától kezdve nélkülözniük kellett. Ha pedig a szegénység nem lett volna elég nagy csapás és kellően jellemformáló, egy iszákos és brutális apa is megkeserítette a család életét. A férfi sokszor verte a feleségét, Psota anyját, egyszer pedig a hajánál fogva rángatta végig a nőt a lakótelepen és majdnem végzett vele.

A férfi hiába járta meg a háborút, mégsem tudott célozni. Ez volt Psota Irén édesanyjának szerencséje, ugyanis a revolverből leadott hat lövés mindegyike mellé ment. A férfi ekkor a fegyverrel kezdte ütni az asszony fejét, és talán abba sem hagyta volna, ha nem fárad el. A vadállati erőszakért hét év börtönre ítélték, és azzal fenyegetőzött, hogy amint szabadul, kiírtja a családját. A második világháború után aztán nem szerettei, hanem saját életét oltotta ki.

Ilyen kezdetek után sejthető, hogy Psota Irén megpróbált mindent, csak hogy kitörjön a fojtogató gyerekkorból. Több irányba is elindult, de nagyon hamar eldőlt, hogy a színészet lesz a megmentője. Felvételt nyert a Színművészetire, ahol együtt tanulhatott a Körhinta későbbi férfi sztárjával, a tragikusan fiatalon elhunyt Soós Imrével, valamint Váradi Hédivel, Hacser Józsával és az Indul a bakterház Banyájával, Horváth Terivel.

Nem jött könnyen a siker, de mégis töretlenül ívelt felfelé a karrierje és közel hatvan éven át, egészen a visszavonulásáig szórakoztatta a közönséget. Jellegzetes, füstös, rekedtes hangjára máig emlékeznek azok, akik látták őt élőben. Fanyar humorát pedig nem csak a közönség, hanem kollégái is imádták. A szakmától, a hivatásként választott színészettől mindent megkapott. Nem csak díjakkal halmozták el, hanem a drámairodalom legszebb és legnehezebb szerepeiben is megcsillogtathatta tehetségét.

Miközben generációk nevelkedtek az ő művészetén, saját gyermeket sosem ringathatott a karjaiban. Psota Irén nagyon szeretett volna anya lenni, de hiába került áldott állapotba, egyik babáját sem tarthatta meg. Nagy szerelmétől, a filmrendező Makk Károlytól még a főiskolás évek alatt esett teherbe, de Makk szerint túl fiatalok voltak, lakásuk sem volt, és korai lett volna még számukra egy közös gyermek. A később híres rendező azzal hitegette Psotát, hogy a tanulmányaik után összeházasodnak és akkor már semmi akadálya nem lesz annak, hogy igazi, nagy családdá válhassanak.

Az ígéretből végül nem lett semmi, sőt Makk egy új szerelemért elhagyta Psotát, pedig a színésznő még a börtönt is kockáztatta a férfiért. Az akkori Magyarországon, az 1950-es évek környékén ugyanis tilos volt az abortusz. Lángoló szerelmük mégis véget ért, Psota Irén pályatársa, Krencsey Mariann ugyanis "elszerette" tőle Makkot, a férfi pedig később önmagát szerelmes típusnak írta le. Virágról virágra szállt, talán ezért sem akarta magát olyan fiatalon, még a pályája elején egy nő mellett elkötelezni.

Az élet - ha gyermekkel nem is -, de egy nagy szerelemmel megajándékozta a színésznőt. Psota összeházasodot Molnár József belsőépítésszel, de sajnos vele sem tervezhetett hosszú távon, ugyanis a férfit tiltott határárlépés miatt letartóztatták, börtönbe került és szabadulása után csendben elváltak útjaik. A sok magánéleti kudarc után élete végén inkább a magányt választotta társául.

Egy dologra, saját gyermekre vágyott igazán, de azt sosem kaphatta meg. Nem tudjuk, hogy 86 éve alatt valaha fel tudta-e dolgozni azt, hogy sosem válhatott anyává. Vajon enyhítették fájdalmát a sikerei és az a mérhetetlen szeretet, amit hat évtizedes pályafutása alatt, sőt még visszavonulása után is kapott a közönségtől?

Nyitókép: MTI/Zih Zsolt