Túl jól dolgozol? Kérlek, vegyél vissza, nem lesz ez így jó!

– Üljön le Viktor! – mutat a csoportvezető az apró irodában elhelyezett székre – Azért hívattam, mert lejárt a próbaideje.
– Igen, köszönöm. – foglal helyet a húszas évei végén járó férfi.

Kintről beszűrődik a gépek zaja és az iroda üvegfalán át látni a gyárban folyó serény munkát.

– Nos – vesz a kezébe a csoportvezető egy papírt, majd tanulmányozni kezdi – Aha... Valóban... Nos, ez így nem lesz jó... – morogja a bajsza alatt.

– Nem értem – hebegi Viktor – Még a HR osztálytól is azt az értékelést kaptam, hogy nagyon jó csapatjátékos vagyok, segítőkész. Tudja, mikor végzek, a saját feladatommal, szívesen segítek, ahol lemaradás van.
– Jaj! – nyög fel Bessenyei – Hát nem is érti...
– Én... Bessenyei úr, én még túlórát is vállalok, minden héten.
– Fiam... – veszi le a szemüvegét a csoportvezető, majd beletúr a hajába – Nézze, mióta maga betette ide a lábát, minden dolgozótól elvárják, hogy minimum száz-százalékon teljesítsen, ne vétsen annyi minőségi hibát, jobb normaidőn dolgozzon, segítsen másoknak. – emeli egyre feljebb a hangját – Sőt, azt is, hogy vállaljon túlórát! De hát ez képtelenség! Maga teljesen tönkretette az itteni munkamorált!

Bessenyei hirtelen felpattan a székéről, dühösen megkerüli az íróasztalt.

– Van magának fogalma arról, mit álltam én ki az elmúlt hetekben? Mennyi telefont, e-mailt kapok, hogyha a Tárnoki Viktor így teljesít, a többi kétszáztizenkettő miért nem? Bezzeg a Tárnoki! Ő nem vét minőségi hibát. A többi embered miért? Mi az, hogy nem vállalnak túlórát? Tárnoki mindig készséges, amikor munka van. Se vége, se hossza! – sétál vissza az íróasztal mögé.

Viktor döbbenten ül a székén, és maga elé mered.

– Én... Bessenyei úr... Úgy érti, az a baj velem, túl jól teljesítek? – nyögi halkan.
– Úgy. Ezzel a hozzáállással olyan elvárást indikál a vezetőknél, amit képtelenség teljesíteni. Teljesen tönkretett nekem itt mindent! Kétszáztizenkét ember zúgolódik maga miatt!
– Nekem szükségem van erre a munkára. Egyedüli kereső vagyok a családban...

– Igen, uram – hajtja le Viktor a fejét.
– Kap egy hetet, hogy bebizonyítsa! – áll fel a csoportvezető – Elmehet!
Viktor feláll, kifelé indul az apró irodából.
– Tárnoki? – szólal meg a csoportvezető, mire Viktor visszafordul az ajtóból.

Bessenyei jobb keze két ujjával megérinti a szemét, aztán Viktorra bök vele:
– Árgus szemekkel fogom figyelni!

Ez is érdekelhet: Több vagy, mint a munkád!

Nyitókép: shutterstock