szerelem kibeszélő önbecsülés magazin fájdalom
Már abban a pillanatban, amikor megláttalak, tudtam, hogy egész életemben téged kerestelek. Megbabonáztál a sármoddal, a fanyar humoroddal, az irigylésre méltó optimizmusoddal.

Úgy néztem rád, mint egy félistenre, aki leereszkedett a földre, hogy boldoggá tegyen egy embert. Nem érdekelt semmi, csak te számítottál, és amikor a szemedbe néztem, úgy éreztem, veled végre révbe értem. A kedvenc ételeidet főztem. Apró meglepetéseket csempésztem a táskádba, és még horgászni is elmentem veled (pedig utálom a halakat), hogy megmutassam, mennyire imádlak. Ekkor még nem voltam képes bármit is reálisan látni - egy csodás, valóságon túli dimenzióban léteztem. Vak voltam, ostoba és kábult a szerelemtől.

Ahogy teltek-múltak a hónapok, én egyre többet adtam magamból, te viszont annál kevesebbet. Megpróbáltam. Tényleg megpróbáltam beszélni veled a kapcsolatunkról, de soha nem volt kedved hozzá. És sok minden máshoz sem - főleg olyan dolgokhoz, amihez meg nekem lett volna.

Persze a magad módján szerettél, de sokáig még magamnak sem mertem bevallani a tényt, hogy ebből nem lesz holtomiglan-holtodiglan. Hiába próbálkoztam, feloldhatatlan ellentét volt köztünk. Máshonnan jöttünk, máshogy gondolkodtunk, és érzelmi szempontból sem működtünk hasonlóan.

Most én vagyok magamnak a legfontosabb Forrás: Shutterstock

Időbe telt, mire rájöttem: akkora darabot hasítottál ki belőlem, hogy már nem vagyok képes teljes egészként létezni. Olyasféle felismerés volt, amit nem tudtam szavakba önteni, csak a lelkem érzékelte a valóságot. Aztán szép lassan kitisztult minden. Azért találkoztunk, hogy megtanuljam a leckét: az embernek legjobban önmagát kell szeretnie.

Korábban teljesen máshogy működtem. Voltak céljaim, vágyaim és álmaim, de ezek meghaltak melletted. Van fogalmad róla, mennyi ideig tartott elfogadni azt, aki vagyok? Belegondoltál abba, mit okozhatsz a viselkedéseddel? Nem erősségem a búcsúzás, viszont most eljött az ideje.

Nem fogom hagyni, hogy lerombold a maradék önbecsülésemet, és azt sem, hogy a félelem tovább uralkodjon felettem. Készen állok a leválásra. A következő hónapokban újjá kell építenem magamat, és minden körülöttem lévő dolgot. Még nem késő, még lehet esélyem a boldog életre... akár egyedül is.

Tudod, hogy szerettelek. Most is szeretlek. Veled terveztem a jövőmet, családot akartam, gyerekeket. Iszonyú nehéz lemondani arról, ami egyszer fontos volt, de az életem szerelme már nem te vagy. Most én vagyok magamnak a legfontosabb. Élvezni akarom a szabadságomat, a nőiségemet, és elhatároztam, ezentúl könnyedén elengedem azt, aki nem méltó hozzám.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.