És akkor bevágtatott apám, az oldalán a 25 éves barátnőjével...

Az igazság az, hogy mindig is 4-5 évvel fiatalabbnak látszottam a koromnál, és ez a mai napig is így van. Végül megtaláltam azt a férfit, akivel úgy éreztem, le tudnám élni az életem, de apám persze ezúttal is fanyalgott, nem értette meg, hogy a nálam idősebbek sosem közeledtek hozzám. Szerinte ez hülyeség, hazudok, mintha könyvből olvasnám. Engem ekkor már nem érdekeltek a hülyeségei, de azért meghívtam az eljegyzésünkre.

Álltunk döbbenten, még jövendőbeli anyósom is felhúzta a szemöldökét, pedig ő sem volt oda az ötletért, hogy a kisfia egy ennyivel idősebb nőt vegyen feleségül. Aztán az 50 éves apám közölte, hogy zavarjuk le gyorsan a dolgot, mert ő és a barátnője este diszkóba mennek, sietniük kell.

A lánykérés megtörtént, apám formálisan áldását adta ránk, majd odament a kisebbik húgomhoz, és vihogva magyarázott neki valamit, mire a testvérem közölte vele, hogy nem kiváncsi a hülyeségeire.

Döbbent csend fogadta ízléstelen mondandóját. A sógorom, az idősebbik húgom férje tért először magához, és három egyszerű szóval vetett véget apám parádézásának: „Ez egy barom!" – közölte.

Apám, mint egy felbőszült bika kérte ki magának, hogy az ő házában egy idegen vele így beszéljen. Ez már anyámnak is sok volt, kénytelen-kelletlen tájékoztatta, hogy ez a ház sosem volt az övé, nem élt és nem is él itt, úgyhogy vegyen vissza a lendületből, aztán tartson önvizsgálatot, mert szemmel láthatólag valami gond van az agyával.

Apám fújtatott, közölte, hogy távozik, de követelte, hogy előbb adjon neki puszit a másfél éves kislány unokája, elvégre milyen szép babát hozott neki. Az unokahúgom akkor már úgy meg volt ijedve nagyapja viselekedésétől, hogy inkább nem akart puszilkodni. Több sem kellett az öregemnek, kitágult orrlyukakkal, vörös fejjel ordította, hogy a tesóm ellene neveli a lányát, hát ezt érdemli ő a kedvenc gyerekétől?

A kis barátnője közben állt mélán, egyik lábáról a másikra helyezve a súlyát próbálta kitalálni, hogyan kéne reagálnia. Végül a feszültséget oldandó, anyámhoz fordult és feltette az évszázad kérdését:

Az én drága, erkölcsi magaslatokon sosem állt apám erre ráugrott, ám ahelyett, hogy kihasználva a csendes döbbenetet, elköszönt volna, szélesre húzott szájjal, arcán az aha-élmény nyomaival azt találta mondani jóanyámnak:

Ezen a ponton a sógoromnak elege lett: apám szentségelése és hisztériája közepette finoman kitessékelte apósát és 25 éves nőjét a házból, és tiszta erőből bevágta mögötte az ajtót. Ez volt az eljegyzésem napja.

Hogy mi a tanulság? Talán az, hogy nem minden férfi való apának. Ha mégis az lett, és neked jutott, kerüld el messzire, mindig hagyd figyelmen kívül a rosszindulatú kinyilatkoztatásait és ne haragudj rá. Én sem haragszom az enyémre, szenved ő maga miatt eleget. Mert a barátnőit, feleségeit cserélgetheti, amilyen sűrűn akarja, de önmagával élete végéig együtt kell élnie.

Nyitókép: Shutterstock