Kapuzárási pánik? A legrosszabb kifogás!

Élnék az életüket, utaznának, kipróbálnának olyan dolgokat, amikre esetleg nem volt lehetőségük. "Hja! Abból a pénzből, amit a férjük keresett meg..." - hangzott az ítélet egy férfi szájából.

Egy pillanatra megállt bennem az ütő, és vissza kellett fognom magam, hogy ne ordenáré módon mondjam el a véleményem - és ennek örömére most megpróbálom normálisan elmagyarázni, miről is van itt szó valójában.

De mi is a történet előzménye?

Anyu csinálja a klasszikus "semmit" nap mint nap: neveli a gyereket, főz, mos, takarít, intézi a CSALÁD apró-cseprő dolgait, hogy a kerék zavartalanul foroghasson. És így, amíg ő csinálja a "semmit", addig a férje meg tudja keresni a mindennapi életükhöz szükséges pénzt - vagyis segítik egymást, hogy mindenki végezni tudja a dolgát. Csapatmunka.

Ha a férfi kicsit modernebb felfogású, és nem most ásta ki magát a barlangból, akkor esetleg besegít a nő otthoni munkájába, hogy adott esetben anyu dolgozni tudjon. Még akkor is, ha nem lenne rá szükség, de a nőnek fontos, hogy ne csak anyaként, feleségként érezze magát hasznosnak, hanem emberként is. Még akkor is, ha feleannyit sem keres, mint a férje, de mégis valamivel hozzájáruljon a családi kasszához.

Amíg apu felnőtt csevejeket folytat felnőtt emberekkel nap mint nap, addig anyunak be kell érni a "kiskacsafürdik"-kel napi százszor, aztán jön a többi életkori sajátosság, amit általában szintén neki kell megoldani az otthoni "semmittevés" keretein belül. Ugynakkor azzal az ambivalens érzéssel is neki kell megküzdeni, hogy a gyereke a legnagyobb boldogsága, de nem akarja magát feladni emberként - és nőként sem.

Ez pedig egy piszok nehéz munka, amit ha "rosszul" csinál, több évtizedre is kivonhatja magát az életből, feladva mindent a CSALÁDÉRT. De sokan megteszik, feladják az egyéni álmaikat - nem kérdés, hiszen erről szól a közös élet. Ahol elvileg már semmi sem az "enyém" vagy a "tiéd", hanem minden a "miénk". De nem ám úgy, hogy a gyerek a "miénk", az összes vele járó feladat viszont az "enyém" - hiszen az otthon ülés mellett úgysincs más dolgom...

De nagyon messzire, és sose térjen vissza, bármennyire fáj is! Ő az, akinek többé nincs helye a család fáján - még akkor sem, amikor mindent megígérve akar visszamászni rá. Persze most mondhatnánk azt, hogy miért dobjunk el akár évtizedeket egy kilengés miatt? De szerintem az nem kilengés, amikor elhagy valaki, ezzel "jutalmazva" az éveken át tartó munkádat...

A nő ezek után élni, utazgatni akar, abból a pénzből, amit a pasi keresett meg? Bocsánat. Igen, ezt akarja tenni. És tudod, miért? Mert felejteni akar. Azt, ami volt, azt, amit hitt rólad, rólatok, a közös jövőtökről. Azt, ami lehetett volna, hogy még kisöregként is fogjátok egymás kezét. A csalódást, az értéktelenség érzését. Az életet, amit te romokba döntettél a divatos "kapuzárási pánikoddal". Gratulálok. A MINDENT, amit évtizedekig tettél, most megszoroztad nullával.

Nyitókép: Shutterstock