Sorsom a kezedben

Mindent feladni érted nem szenvedés, hanem egy új cél: a veled elképzelt világ. Akarlak, akarom mindenedet. A testedet, a lelkedet, a még ki nem mondott szavaidat hallani éjszakánként, miközben átölelsz álmodban. Szeretnélek téged, a teljes valódban. A múltadat ismerni, magamévá tenni a történeteidet - veled együtt.

Fulladás a könnyektől, légszomj az érintésektől. Testen belül zajló természeti katasztrófák, tornádó az elmédben, villámok a gyomrodban, hosszan tartó szárazság és dagály felváltva a lelkedben. A korlátok megszűnése, a komfortzónák átrepülése. Elmebaj, hallucinációk - a másikról való képzelgések sora.

Nem kell több. Te. Minden egyes pillanatban, csak fogd a kezem, kérlek! Szeretlek. Semmitmondóbb szó. Nem, nem lehet kilenc betűvel kifejezni azt, ami te vagy nekem. Neked akarom adni magam. Éjjel és nappal. Mindig és mindenhol.

Nehézségek és küzdelmek, amiken együtt lépünk túl. Mert képesek vagyunk rá. Tudom.
Megélni veled az életet. Meztelenül, zuhanyzástól nedves testtel sírni az öledben, és az ölelésedtől megnyugodni.

A legaljától a legtetejéig, a pokoltól a mennyországig, a tenger mélyéről a felhőkön ücsörgő esőcseppekig az érzelmek teljes skáláját végigzongorázni veled. Amiből megszületik a mi dalunk. Ami legyen bár néhol szomorú, több helyen vidám, szóljon rólunk és arról, ami bennünk van.

Nélküled nem menne. Mindenem vagy. Minden vagy. A múltam, a jelenem, a jövőm.
S ahogy az őszi fák alatt és a hulló levelek között sétálunk végig az utcán, kéz a kézben, akarom, hogy tudd: ez nem csak a tenyerem, amivel vezetsz keresztül az életen. A sorsom is. Mert a sorsom a kezedben van. Örökkön-örökké. Vigyázz rá. Kérlek.

Nyitókép: iStockphoto