párkapcsolat felelősségvállalás kibeszélő gondolat
Emlékszem, kamaszként még egyszerűen mentek a dolgok. Ha megtetszett egy lány, és a szimpátia kölcsönös volt, akkor randiztunk párszor. És ha az is jól sikerült, akkor utána egy pár voltunk. Mert az olyan jó dolog. Menő, ha valakinek barátnője van.

Aztán most, tizenegynéhány évvel később körbenézek, és minden megváltozott. Érett, felnőtt emberek be vannak szarva a párkapcsolatoktól. Már nem jó dolog együtt lenni valakivel, hanem ijesztő. Hiszen az elköteleződéssel, felelősséggel és korlátokkal jár. Egy csomó esélye van, hogy valami balul sül el, és akkor megsérülsz...

Hát basszus, erről szól az egész élet!

Nem tudom átérezni ezt, mert engem ez sosem riasztott el. 24 éves korom óta (és kis szünettel előtte is) komoly kapcsolatban élek, 27 évesen nősültem, 28 évesen apa lettem. A fejlődés jó dolog, haladni előre az életedben jó dolog. Akkor meg miért akar valaki görcsösen egy helyben toporogni?

Persze azt értem, hogy egy pasit megijeszt, ha pár randi után a lány már az esküvői ruhákat nézegeti, vagy a babarészlegen olvadozik a rugdalózóktól - de azért nem kellene mindenre ráparázni. Már azt is komoly tortúra előzi meg, hogy két felnőtt ember, akik rendszeresen találkozgatnak, szexelnek, és rendszeresen együtt alszanak, kimondják, hogy egy párt alkotnak. Mert akkor már bezárult a ketrec ajtaja. Nem lehet mással lefeküdni, nem teheted annyira szabadon azt, amit szeretnél.

20 éves fiataloknál még talán érthető is lenne, hogy kirázza őket a hideg az elköteleződés gondolatától - de amikor harminc körüli (vagy azon túli) emberek címkézik fel mindenféle hülyeségekkel a kapcsolataikat, csak hogy ne kelljen a sztenderd monogám párkapcsolatba zárniuk magukat, az röhely.

Mert már lehet olyan, hogy:

  • Barátság extrákkal
  • Dugópajti
  • Még ismerkedünk
  • Hát ez olyan bonyolult
  • Együtt vagyunk, de mégse
  • Még nem mondtuk ki
  • Nem akarom felcímkézni a kapcsolatunkat, csak jó vele

Mitől olyan baromi nehéz kimondani, hogy együtt járunk? Most szeretnék megosztani egy világmegváltó gondolatot az emberiséggel! Azzal, hogy belépsz egy párkapcsolatba, még nem kötelezed el magad életed végéig! Lehet szakítani! Wow, ugye micsoda felismerés? Nem varrnak össze benneteket a derekatoknál, hogy utána soha többé ne válhassatok külön.

Forrás: Shutterstock

Persze szakítani nem jó dolog, fáj meg minden, de egy csomó plusz feszkót visztek az életetekbe azzal, hogy elnyújtjátok ezt a bizonytalan se veled, se nélküled állapotot. És egyébként ha véget ér a románc, az akkor is szar lesz, ha nem lett kimondva, hogy párkapcsolatban éltetek. Szóval, abszolút semmit nem nyertek.

Ok, az első lépésen túl vagytok: egy párt alkottok, hivatalosan, Facebook státusszal megerősítve. Sőt, már két éve tart a dolog, van már a másik kéglijében fogkefe, váltóbugyi, tampon a borotva mellett, minden nap együtt alszotok - de mégis külön éltek. Miért? Jó szivatni magatokat? Erősebb a félelem, hogy "ez egy magasabb szint", mint a vágy, hogy intimebb kapcsolatba kerülj azzal, akit szeretsz? Mert ugye szereted? Ez egy fontos kérdés. Hiszen ha minden rendben van, akkor tulajdonképpen semmi akadálya nincs annak, hogy összebútorozzatok.

Még ez sem végleges elhatározás, hiszen bármikor sátrat lehet bontani, szakítani és szétköltözni. De ha nem úgy néz ki a kapcsolat, mint ami bármelyik pillanatban összedőlhet, akkor hülyeség a végtelenségig halogatni. Már csak azért is, mert együtt élve sok minden kiderül. Lehet, mégsem passzoltok annyira, lehet, egy fedél alatt már nem megy ez nektek. Viszont akkor jobb, ha ez minél előbb kiderül, és nem raboljátok egymás idejét.

Azt hiszem, ez ennek a problémának az alapja: időt próbálnak nyerni a halogatók. Kicsit még tovább azt érezni, hogy szabadon élnek, nem kell elszámolniuk senkinek, nem tartoznak felelősséggel. Csak ezzel az a baj, hogy a kapcsolatosdiban ez időpocsékolás. És minél idősebb vagy, annál inkább az. Ha úgy érzed, még csapongani szeretnél, és minden héten más mellett ébredni, akkor ne köss magadhoz senkit, semmilyen módon! Viszont ha ragaszkodsz valakihez, akkor éveket végigbizonytalankodni nagyon nagy lúzerség.

Ez a "jó vele, szeretem, el tudnám képzelni, hogy gyerekeink lesznek, de azért még élni akarok, ezért hosszú pórázon tartva vonszolom magammal, miközben megkerülöm a szabályokat" hozzáállás igazi szemétség.

A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz, a szabadság az, hogy te döntöd el, milyen korlátok között élsz. Mindegy, mit választasz, valamiről le kell mondanod. Meg lehet próbálni egyszerre mindenbe belekapni, de úgy minden fronton veszítesz. Se igazán független nem leszel, se igazán bensőséges kapcsolatban. Ha valamit csinálsz, akkor azt csináld igazán!

Ha egyedülállóként őrjöngésre vágysz, hajrá! De ha szeretnéd, hogy valaki melletted legyen, akkor szedd már össze magad, és vedd észre, hogy ez egy jó dolog! A cápatámdás az ijesztő, nem az, ha építed a kapcsolatodat azzal, akit szeretsz.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.