magánélet kibeszélő önzőség hazugság nyitottság
A minap megkeresett egy pasas az Instagram oldalamon keresztül. Eleinte teljesen ártatlan kérdéseket tett fel, majd rövid idő alatt eljutottunk a magánéletemhez.

Arra volt kíváncsi, hogy lenne-e kedvem megismerkedni vele, mire én kedves, de mégis elutasító válasszal reagáltam. Az illető nem értett a szóból, firtatni kezdte a reakcióm okát. Nos, ez az a helyzet, amikor a hazugság eszközéhez szoktam nyúlni, mert nem gondolom, hogy meg kellene indokolnom, miért döntöttem így. Főleg nem egy olyan ember esetében, akit 5 perce "ismerek", és életemben nem láttam.

Tehát ha ciki, ha nem, azt hazudtam neki, hogy van kapcsolatom. Azt gondoltam, ezen a ponton bezárult a kör, de nem: a férfi nem sokkal később ismét írt, hogy biztosan nem akarok-e megismerkedni vele. Mert hát olyan csodálatos vagyok... Nagyon hízelgő, tényleg, de mit gondolt? Hogy azt válaszolom: "Na jó, üsse kavics, mit számít az, hogy egy pasival több vagy kevesebb lesz az életemben?!"

Szívem szerint letiltottam volna, de érdekelt, hogy mire megyek szép szóval, és vajon meg tudom-e értetni vele a problémát. Nem akartam elhinni, hogy emberek tényleg így gondolkodnak, ezért tovább próbálkoztam. Kifejtettem neki, hogy mikor szeretünk valakit, akkor nem igazán akarunk másokat megismerni. Úgy tűnt, hogy átjött a lényeg, de másnap megkérdezte, hogy mit szólnék egy egyéjszakás kalandhoz? És ekkor bizony eldurrant az agyam.

Teljesen felháborított, hogy ha már úgyis foglalt vagyok, akkor legalább egy kósza dugásra megpróbál rábeszélni. Mert ezzel tulajdonképpen azt is kifejezte, hogy teljes mértékig leszarja az én kapcsolati státuszomat, a boldogságomat, a szerelmemet, és csak azzal van elfoglalva, hogy ő jól érezze magát - mindegy, milyen áron. Mert ha egyetlen válaszom is nyitottságra utalt volna, akkor még érteném a helyzetet, de így?!

Forrás: Shutterstock

Nem tudom ép ésszel felfogni, hogy miért nem lehet hagyni, hogy az emberek boldogan éljenek? Miért kell megpróbálni erőnek erejével belerondítani mások magánéletébe, és miért nem lehet tudomásul venni, ha valaki nem szeretné megcsalni a párját? De legfőképp azt nem értem: hogyan akar maga mellé normális barátnőt, miközben úgy próbál becserkészni valakit, hogy hűtlenségre buzdítja?

Mert ez eléggé a bort iszik, vizet prédikál kategóriába tartozik. Persze az is lehet, hogy neki nem számítanak a leendő párja belső értékei, így az sem zavarná, ha mással is ugyanúgy félremenne, mint ahogy annak idején vele is. De nyilvánvaló, hogy ilyet soha senki nem mond. Mindenki a tökéletes csajt keresi a zavarosban, aki nemcsak gyönyörű, de okos is, és aki akár éjnek évadján is csipkés tangában szaggatja a nokedlit...

Félreértés ne essék, nem én vagyok az ártatlan kiscsibék díszpéldánya. Nem állítom, hogy a világ makulátlan, és soha senki nem játszik el a megcsalás gondolatával. De könyörgöm, ha valaki egyértelműen nem kíváncsi rád, és belemondja az arcodba, hogy boldog, az miért nem elég? Azért, mert fáj, hogy a másik ember örömét leli a magánéletében?

Természetesen az illetőnek is kifejtettem, hogy a viselkedése finoman szólva is önzőség, és az lett volna a minimum, hogy elfogadja a válaszom. Ezek után pillanatok alatt bezsebeltem a "magát kellető kurva" jelzőt, csak mert nem akartam vele találkozni. Mit kaptam volna, ha tudná, hogy nincs is pasim...?

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.