párkapcsolat cicázás kibeszélő hűség
Sosem voltam az ármány és játszadozás híve. Igen, hölgyeim, vannak még normális férfiak a bolygón. Azonban a legutóbbi párkapcsolatom szinte ordított azért, hogy próbára tegyem a határait.

A lányról tudni kell - nevezzük őt R-nek -, hogy amikor először találkoztunk, egyből levett a lábamról. Csinos, dekoratív, intelligens, szóval ez mind úgy hangzik, mintha megütöttem volna a főnyereményt. Csakhogy elég hamar átlépett egy bizonyos határt, ami nekem már túl sok volt.

R-t állítólag folyton azzal heccelték a barátnői, hogy kíváncsiak, meddig lesz hozzám hűséges. Tudniillik, elég csapodár volt tiniként,és fiatal felnőtt korában sem vetette meg a cicázást, kábé minden héten más sráccal. Egyszer ezt a témát feldobták egy iszogatós estén, R. pedig szinte pánikolva bújt a mellkasomhoz, nézett rám hatalmas, kutyaszemekkel, hogy „Ne higgy nekik Robi, én már nem az a lány vagyok! Megváltoztam, felnőttem, én már nem olyan vagyok. Megváltoztattál!" Az utolsó szó volt az, ami betette nálam a kaput. Hogy miért?

Hölgyeim! Egy pasi ne változtasson meg benneteket.

Mert akkor nem önmagatok vagytok, ha értem, Pistiért, Janiért, Kálmánért megváltoztok. Akkor kik vagytok már? Pisti, Jani, vagy Kálmán, vagy az én, személyre szabott játékbabáim? Nekünk nem ez kell.

Belekortyoltam az italomba, és kezdett megfogalmazódni bennem egy gondolat. Csúnya, de úgy éreztem, hogy muszáj meglépnem. Élt vidéken egy barátom, akivel R. még sohasem találkozott. Ricsi még férfi szemmel is a nők álma volt, nem igazán lehetett neki nemet mondani. Konkrétan szemtanúja voltam jó pár hódításának. Tudtam, hogy ő lesz az én emberem. Mikor R-t hazavittem, és én is hazahajtottam a búcsúcsókunk után, felhívtam Ricsit, felvázoltam neki a tervet. Rafkós szemétládának nevezett, de teljesen megértette, miért akarom azt, amit.

Tudnotok kell, hogyha veszettül, már-már túlontúl bizonygatjátok, hogy ti soha többé, semmit, és abszolút nem olyanok vagytok, mint amit tagadtok, akkor bizony gyanúba keveritek magatokat. R. is beleszaladt ebbe a hibába.

Ezért másnap reggel várta egy üzenet Ricsitől, mely szerint egy – ugyan régi – társkereső profilon találta a számát, és gondolta tesz egy próbát, mert szimpatikusnak találta. Mindenről tudtam, mert Ricsi küldözgette a képernyőfotókat, minden egyes sorukról.

Forrás: Shutterstock

R. először tagadta, hogy valaha is fent lett volna azon a bizonyos oldalon. Természetesen hiába. Ricsi utána elengedte ezt a témát, és ráment arra, hogy ismerkedjenek. „Sok közös" pontjuk talált egymásra, és a haverom feldobta egy személyes találka ötletét, hogy még több közös dolgot kiaknázhassanak. R. hezitált. Ami azt illeti, elég sokáig. Már majdnem azt hittem, hogy tényleg igaz volt az ömlengése, és majdnem mondtam Ricsinek, hogy álljunk le, mikor végül a lány beadta a derekát a randira. Ez fájt. De őszintén szólva annyira nem lepett meg. Alig féléve alkottunk egy párt R-rel, s hiába volt szinte mindig valahogyan a képben, azért gyűrű vásárláson nem gondolkodtam még.

Természetesen elkísértem Ricsit a randira. Megbeszéltük, hogy egy kevésbé feltűnő helyen leülök inni egy kávét, míg ők „egymásba habarodnak". Így is tettünk. Én egy virágzó bokor mellett telepedtem le egy cortado társaságában, amit idegességemben hamar felhajtottam, Ricsi pedig R-rel, és a csodás, dunaparti panorámával kicsit messzebb tőlem ismerkedtek.

R-ből előtört a cicázás ösztöne, úgy körülbelül negyedórán belül. Ricsivel megegyeztünk, hogy ő nem nagyon fog kezdeményezni, de hagyni fogja, hogy történjenek a dolgok. A srácnak nem is kellett nagyon csinálnia semmit. R volt az, aki először a keze után nyúlt, incselkedett vele, sőt, néha már gátlástalanul flörtölt. Nagyjából egy óra után búcsúzkodni kezdtek. Felálltam az asztalomtól, s mikor megindultam volna feléjük, láttam, hogy R szégyenlősen Ricsihez hajol egy csókra. Nagyot nyeltem, majd zsebre tett kezekkel elindultam feléjük. Mikor melléjük értem, csak annyit mondtam lesújtva, hogy „Szevasztok!", majd Ricsi ellépett R-től, én pedig az asztalra tettem a lány lakásának kulcsát, majd ránéztem. „Nem változtál te semmit. Akarsz, de nem tudsz, soha nem is fogsz tudni megváltozni, szóval sem én, sem a kapcsolatok nem neked valók." Mondtam búcsúzóul, majd Ricsivel együtt elindultunk.

Robi történetét Pokk Brigitta jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.