A magukra maradt szeretők - és ami mögötte van...

Érzed, hogy élsz, hogy vibrálsz, hogy vágyakozol, hogy az idő rohan vagy vánszorog - főszereplő vagy a saját filmedben. Pontosan ez az a drog, amiről kutya nehéz leszokni. "Mi lesz az életemmel, ha elhagyom Pétert?" - kérdezi látszólag tőlem, valójában önmagától az élete virágában lévő Zsuzsa. Tudom, mit érez...

Tudja, hogy ilyen találkozás nincs még egy az életben. Tudja, hogy létezik mindent elsöprő pillanat. Tudja, hogy csodás nő lett belőle abban a másik szempárban. Színek lettek meg illatok, értelme lett az időnek - meg annak a kis csipkés fehérneműnek, hiszen örömforrás lett a teste.

Ha így maradna, izgalommal töltené el, hogy mennyi kaland vár rá/rájuk. Megosztani vágyik. Megosztaná a testét, az élményeit, a felfedezéseit, a sikolyát, a szenvedélyét, a vágyakozását, az idejét, az élményeit. Szenvedélydrog ez, életesély.

Zsuzsa mégis le akar szokni erről a drogról. Péter alkoholista. Kata Zolija nős. Anna Ferije néha eltűnik hónapokra. Viki Pistije tizenhét évvel fiatalabb. Andi Misije három nő között őrlődik. Gábor gyereket akar, Juditnak már van három...

De mi lesz a szeretőkkel, akiket a magasba repített, felszabadított, kibontott, kiszabadított a szenvedély? Mi lesz a szeretőkkel szakítás után? Mi lesz a szeretőkkel, hogyan folytatódhat színek nélkül az élet?

1. Megrémülnek

Rémisztő a tudat, hogy nélküle csukódik be, döngve csapódik be a kapu. Hiába verik ököllel. Nem lesz, aki azt, pontosan azt az élményt megadja számára, akivel átélhetné ugyanazt újra meg újra. Nincs. És hiába megy el ugyanarra a helyre, ugyanarra a koncertre, hiába olvassa ugyanazt a könyvet, hiába beszél ugyanarról az ötletről, üres lesz minden. Hiányt él meg és ürességet. Az öröm is hiábavalóvá válik.

2. Monologizálnak

Mindenütt. Beszélnek az elveszett társhoz. Mindig. Mindenről. Számonkérés, gyűlölet, féltékenység, megalázkodás és sok "Miért?" követi egymást. Hullámokban jön az érzelem, és ezt mind annak az embernek címezik, aki ott sincs, nem is hallja, nem is fogadja be őket.

3. Értéktelenné válnak

Legfőképp a saját szemükben. A szenvedélyes nők megszürkülnek, megfakulnak, a hangjuk is fásult lesz, az örömeik felületesek. Nem vásárolnak drága ruhákat, fehérneműket, nem főznek finomat, szemükön elkenődik a smink. Meggyőződésükké válik, hogy láthatatlanok, nincs semmi érdekes kincsük, a fejüket nem vetik fel büszkén, ha látnak is: másokat látnak, más boldog párokat, elérhetetlen messzeségben.

4. Menekülnek

Ki-ki vérmérséklete szerint. Van, aki elköltözik, van, aki csak munkahelyet vált, van, aki elkerüli a közös helyeket, és van, aki megválik a közös dolgoktól. Menekülnek minden elől, ami arra emlékezteti őket, hogy nem sokkal ezelőtt jó volt, jobb volt, élhető volt a világ, nem börtönajtó, hanem ablak volt rajta. Most bezárják az ablakot, és rettegnek attól, hogy hol és mikor bukkan fel egy-egy emlékeztető tárgy, illat, idézet, dallam. Menekülés lesz az életük.

5. Temetnek

Temetik magukat. A vágyaikat, az elképzelt jövőt. Temetik azt, ami lehetett volna. És temetik azt is, amibe belemenni készülnek. A sivár, kiszámítható, egyértelmű, jól átgondolt, szürke és egyenletes jövőt. Azt, hogy az élet nem tartogat már semmi olyat, amitől még egyszer felpezsdülne, felizzana a vér.

6. Robotpilótákká válnak

Különleges képessége a szeretőjüktől megfosztott szeretőknek, hogy akkor is képesek elvégezni a dolgukat, kötelességüket, gyerek körüli teendőket, társ alsógatyájának kimosását, esetleg feleség szállítását, bevásárlást, munkahelyi feladatokat, ha éppen úgy érzik, hogy szétmarcangolta, kettéhasította őket a fájdalom. Mintha búra ereszkedne a fejükre, ami bent tartja a monológot, miközben a kötelességtudat malma körbe-körbe jár.

7. Kettéhasadnak

Miközben kívülről egyre keményebbé válik a páncéljuk, belülről filmet forgatnak. Romantikus film ez a lehetséges folytatásról, egy alkudozások után kierőszakolt, kompromisszumokkal teljes, de mégis élénk életről. A legkegyetlenebb gondolat mindeközben: lehetett volna másképp is.

8. Megváltoznak

Jógáznak. Kondiznak. Vagy futnak. Átrendezik a lakást. Beiratkoznak egy tanfolyamra. Közben folyton azt kérdezik maguktól magukban: és ettől most jobb lesz?

9. Nem szexelnek

Hát nem. Mert a szex, ami kell, ott maradt a szeretőnél. Minek próbálkozni, ha az úgysem lesz olyan, mint vele volt? Vagy szexelnek, de ez puszta karbantartó üzem. Ez nem az a kar, nem az a szív, nem az a mozdulat. Nem az az ismerős illat, nem az az ismerős, forrongó érzés.

+1 Tovább élnek

Rájönnek, hogy a szétmarcangolt lélek és a kettéválasztott tudat nem más, mint annak a nagy, forradalmi korszaknak a lenyomata, amitől éppen elkeseredve kívánnak megszabadulni. De nem tűnik el, nem gyógyul be, egyszerűen körbenövi az élet. Rájönnek, hogy az új egyensúly most már így áll be: nem elmosni kell a nyomokat vagy hátat fordítani ennek a kifosztott énjüknek, hanem megtanulni tovább élni vele. A saját történetünkkel, a saját szenvedélyünkkel.

Nem úszható meg. Mindennek ára van. A háború kifosztott, talán később béke lesz belül.