párkapcsolat belső gyermek kibeszélő gyermekkori trauma biztonságos kötődés kötődés kötődési elméletek boldogság gyermekkor
Nagyon relatív, hogy kinek mit jelent a boldogság - én valamiféle lelki békét és elégedettséget értek alatta. Az ember azt gondolná, hogy ha valakinek mindene megvan, akkor nincs oka szomorkodni, de a gyakorlat mégsem ezt mutatja.

Sokszor nem értettem, hogy ha valakinek van családja, jó munkahelye, pénze, és úgy általában minden rendben van az életében, akkor miért nem boldog. Haragudtam ezekre az emberekre, azt éreztem, hogy hálátlanok, hisz mindent megkaptak az élettől, amire valaha vágytak. Aztán rájöttem, hogy nem ennyire egyszerű, az igazi boldogság belülről fakad, a külső körülmények csak ideig-óráig befolyásolják.

Az életedet legtöbbször tudat alatti folyamatok irányítják, sokszor azt sem tudod, hogy mi a bajod, csak sodródsz, mint egy gazdátlan csónak a nyílt tengeren.

Érzel egy űrt, egy erős hiányt a lelkedben, de nem tudod megfogalmazni, hogy miből fakad, egyszerűen csak azt érzed, hogy fáradt, fásult és feszült vagy. Bár ritkán vagy ennek tudatában, a legtöbb esetben a benned élő belső gyermek boldogtalan és elhagyatott, ő vágyik több figyelemre és szeretetre.

A be nem gyógyult gyerekkori sérülések megkeserítik az életedet.

Volt egy exem, aki még 35 éves korában is állandóan azt emlegette, hogy milyen szörnyű gyerekkora volt, a szülei alkoholisták voltak, az apja verte, ő pedig hamar elmenekült otthonról. Éjszaka mindig összegömbölyödve aludt, gyakran a fejére húzta a párnát, sokszor voltak hangulatingadozásai, előfordult, hogy teljesen magába fordult és elutasította a közeledésemet. Először nagyon sajnáltam és próbáltam neki segíteni, majd egyre dühösebb lettem rá, és a fejéhez vágtam, hogy nőjön már fel, nem lehet örökké az elcseszett gyerekkora mögé bújni!

Forrás: Shutterstock

Ugyanakkor tudom, hogy a gyerekkori traumák tudat alatt teljesen meghatározzák a felnőttkori működésünket. Nem kellenek ehhez feltétlenül alkoholista szülők vagy fizikai bántalmazás, elég, ha nem foglalkoztak veled, ignoráltak, nem vették komolyan az érzéseidet vagy elképesztően magas elvárások voltak veled szemben.

Mi traumatizálhat egy gyermeket?

Rengeteg trauma érhet egy gyermeket, ami befolyásolhatja a későbbi életét. A legmeglepőbb, hogy már az is meghatározza a sorsodat, hogy milyen hatások érnek az édesanyád pocakjában.

Tudtad, hogy a nem várt gyermekek sokszor azt érzik, hogy nem elég jók és meg kell küzdeniük egy másik ember szeretetéért?

Azok a gyerekek, akiket annak idején az édesanyjuk el akart vetetni, de meggondolta magát, sokkal hajlamosabbak az öngyilkosságra. Az a lány, akit fiúnak vártak, egész biztosan küzdeni fog a nőiességével és hajlamos arra, hogy fiúsan öltözzön, és inkább fiúkkal barátkozzon. Azok a gyerekek, akiknek meghalt a testvérük, kétszeresen is mindent megtesznek azért, hogy pótolják a szüleiket ért veszteséget.

Van egy barátnőm, akit még akkor elhagyott az édesapja, amikor még meg sem született. Talán mondanom sem kell, hogy életének első 30 évében azzal küzdött, hogy legyen egy épkézláb párkapcsolata és tudjon biztonságosan kötődni. De nyilván annak a gyereknek sem egyszerű, akinek elhunyt az édesapja vagy édesanyja, ő valószínűleg élete végéig fél majd attól, hogy elveszít számára fontos embereket. És akkor még nem beszéltem a válásról, nárcisztikus szülőkről, érzelmi manipulációról, ami meglehetősen gyakori a mai társadalomban.

De akkor mi a megoldás?

Az egyetlen esélyed a valódi boldogságra, ha meggyógyítod a benned élő belső gyermeket. Odafigyelsz rá, szeretgeted, törődsz vele. Nevezhetjük ezt önszeretetnek is, a lényeg, hogy magadnak kell betöltened a benned levő űrt, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy megismerd önmagad és tudatában legyél annak, hogy milyen traumák értek gyerekkorodban.

Nem az a lényeg, hogy a szülők mit rontottak el, hisz ők általában minden tőlük telhetőt megtesznek, a hangsúly azon van, hogy te mennyire vagy hajlandó figyelni a belső hangodra.

Annak az embernek, aki egységben van önmagával, már nincs szüksége pénzre, sikerre vagy szerelemre ahhoz, hogy boldog legyen. Aki viszont nem hajlandó befelé figyelni, annak lesz egy örök hiányérzet az életében, hiába van meg mindene.

Nyitókép: Shutterstock

Egyetértesz azzal, hogy bizonyos kor után már nem illik a szülőket okolni a felnőttkori viselkedésünkért?

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.