3 férfitípus: A gyáva, a nagyon gyáva és az őszinte...

Van olyan egykori nagy szerelmem, aki akkor sem tenne egy szalmaszálat sem keresztbe értem, ha az életem múlna rajta. Annak ellenére, hogy nem váltunk el haraggal, és akkoriban a csillagokat is lehozta volna nekem az égről... Azaz ő mégsem az a gondoskodó, megbízható, lelkiismeretes és empatikus ember, akinek gondoltam. Persze kifogásokat bőven talál erre - vagyis még mindig szeretne a kifogástalan jófiú szerepében tetszelegni...

Bevallom, azóta nagy tapasztalatokra tettem szert a társkereső oldalakon - ám ennek ellenére még mindig meglepődök azon, hogy a férfiak simán képesek 180 fokos fordulatot venni a viselkedésükben. Amíg rózsaszín ködben úsznak, és álmaik nőjének gondolnak, a legtöbb megpróbál úriembernek mutatkozni: lelkesen válaszolgatnak, készségesek, megbízhatónak tűnnek. Ha azonban bámilyen oknál fogva meggondolják magukat, rögtön kiderül, milyen emberek valójában.

A nagyon gyáva

Simán eltűnik, ha meggondolja magát az ismerkedéssel kapcsolatban. Soha többé nem kapsz tőle választ egyetlen kérdésedre sem. Ő az a típus, akivel munka vagy egyéb ügyben sem szeretnék közelebbi kapcsolatba kerülni vagy bármilyen okból kifolyólag kiszolgáltatva lenni neki.

A "kicsit" gyáva

Szeretne továbbra is a jófiú szerepében tündökölni, ezért valamilyen kamu szöveggel - sokszor pont a te kétségeidet felhozva - "szakít". Azaz úgy állítja be, mintha te tetted volna, és ő csak áldozat lenne a történetben. Nem ő döntött, neked volt igazad, amikor már korábban is hangoztattad: nem biztos, hogy ez a kapcsolat működőképes lesz.

Nem akar konfliktust, mert az kényelmetlen lenne a számára. Természetesen ezek után tőle sem kapsz soha többé levelet. Ő is tudja, te is tudod, hogy nem a valódi indokot hozta fel magyarázatképpen, így ciki lenne újra jelentkeznie. Vele sem lenne jó az élet egyéb területein közelebbi kapcsolatba kerülni, hiszen soha nem kapnál valódi választ a kétségeidre, kérdéseidre...

A fentiek közül mind a két típus konfliktuskerülő. Ez egyfelől jó is lehet - de csak bizonyos szintig. Mert bár nem feltétlenül kell beleállni minden konfliktushelyzetbe, igenis van, amikor ez kötelességünk. Az ilyen emberek sosem fognak kiállni senkiért, akihez nem fűzi őket valamilyen érdek. Lehet, hogy még akkor sem, ha igen.

Az őszinte

Velük hozott össze a sors legkevesebbszer. A valóban őszinte férfi megmondja a "tutit", és ezt udvariasan, megfontoltan teszi. Nem keres kifogásokat, nem keni rád a dolgot, nem kertel. Igen, ilyen is van. Ezzel a típussal szeretnék a leginkább munkatársi vagy akár baráti viszonyban lenni.

Bizonyára megvannak ezeknek a típusoknak a női változatai is. Ezért nem ártana elgondolkodni mindkét nem képviselőinek, amikor lázadoznak a velük való bánásmód ellen: vajon ők hogyan szoktak viselkedni? Mit tesznek, amikor meg kell mondaniuk, hogy meggondolták magukat az ismerkedést illetően - vagy bármit, ami kényelmetlen?

Sokszor nem a megfelelő módon szállunk ki bizonyos helyzetekből, amikor már nem fűződik érdekünk a másik személyhez. Pedig ezt mindenkor úgy kellene megtennünk, ahogy mi is elvárnánk hasonló helyzetben. Még akkor is, ha ilyenkor már tehernek érezzük a másikkal való kommunikációt.

Bánj úgy mindenkivel, ahogy te is elvárod, hogy bánjanak veled! Hidd el, kifizetődik az igyekezeted! Ha mással nem, hát azzal, hogy egyenes gerinccel és tiszta lelkiismerettel tudsz a másik szemébe nézni.

Nyitókép: Shutterstock