Az ember, akivel képtelenség őszintének lenni

Ez az illető nem hajlandó szembenézni a gyakran rideg valósággal, a saját maga által kreált, sokszor idealizált világban él és jaj annak, aki ezt az idilli buborékot akár csak egy kicsit is megrengeti.

Még az sincs biztonságban, aki valóban segítő szándékkal mondana neki egyet s mást, hiszen az a legfontosabb, hogy ő jól érezze magát, senki ne vonja kétségbe a nagyszerűségét. Ha mégis megteszi, elindul a bűntudatkeltő hadjárat, és még a végén annak lesz lelkiismeret-furdalása, aki tényleg támogatni akarta volna emberünk személyes fejlődését.

De tegyük a szívünkre a kezünket! Néha még a kifejezetten kiegyensúlyozott lelkivilágú személyek sem tudják megfelelően kategorizálni a velük kapcsolatos visszajelzéseket, tehát képtelenek különbséget tenni a rosszindulatú, illetve a fájó, de építő kritika között.

Persze az sem mindegy, hogy a másik hogyan fogalmazza meg a mondandóját. Eszembe jutott erről egy szélsőséges példa. Valamelyik magyar kibeszélő – vagy beszélgető, tudom is én már – showban az volt a téma, hogy emberek nem merik elárulni ismerőseiknek, hogy – mondjuk ki – büdösek.

Nem tudom, mennyit adhattak azoknak a szerencsétleneknek, akik ezt a szégyenteljes kálváriát bevállalták, de a közöségnek végig kellett néznie, ahogy a vallomásokat követően az érintettek fogat, lábat vagy hónaljat mostak kamerák előtt a stúdióban.

Aláírom, hogy ez abszolút nem életszerű helyzet, de értitek, mire gondolok. Fájdalmas kritikát csak és kizárólag a másik érdekében illik és korrekt megfogalmazni szigorúan kizárva mindenki mást rajtatok kívül.

De mi van, ha te kapsz ilyen visszajelzést? Honnan tudhatod az első sokkból felocsúdva, hogy az illető sérteget vagy tényleg a javadat akarja? Az első és legbiztosabb jel az, ha privátban közli a mondandóját, kínosan ügyelve arra, hogy senki más ne halljon, lásson titeket. Nem látszik rajta káröröm, inkább egy kicsit pironkodik, hogy épp ő az, akinek közölnie kell veled a rossz híreket.

Normális, hogy ilyenkor nem tudsz értelmesen reagálni, hiszen a szégyen, a sokk nagyon erős érzések. Kérj elnézést, vonulj vissza, légy magadban akár órákig, hogy fel tudd dolgozni a hallottakat! És ami még nagyon fontos: ne haragudj arra, aki feltárta előtted a tényeket! Inkább gondolj arra, hogy mennyi kellemetlen szituációtól kímélt meg, melyekből akár még kínosabb helyzetek alakulhattak volna ki a jövőben mint az, amit te néhány perccel azelőtt átéltél!

Nyitókép: Shutterstock