Hiába fáj, tartozom magunknak annyival, hogy szakítok veled

Most végre kimondom: tartozom magamnak annyival, hogy megtaláljam önmagam - és ez melletted nem fog sikerülni. Amióta belőled és belőlem "mi" lett, azóta mindig azt tartottam szem előtt, hogy mi a jó nekünk. Nem magamnak, még csak nem is neked, hanem nekünk, így együtt. Persze, tudom, ez egy bizonyos pontig nagyon fontos a kapcsolatokban, de én túlzásba vittem. Már nem is tudom, mit szeretnék valójában.

Tudom, hogy neked is hiányzik valami, hiszen már te sem vagy olyan velem, mint korábban. Én sem az vagyok már, akibe annak idején beleszerettél. Azt a lányt valahol útközben elvesztettem, és ez nagyon rossz érzés. Meg akarom újra találni, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy elhagylak.

Tudom, hogy felelősséggel tartozom érted, a kapcsolatunkért - de rájöttem, hogy saját magamért is. Most úgy érzem, ki kell zárnom mindent, ami a miénk, ami közös, mert melletted nem szól hozzám a belső hangom. Nem tudom definiálni magam nélküled, csak a kettőnk viszonylatában. És amíg ez így van, addig a kapcsolatunk sem lehet igazán jó. Hogyan is lehetne, ha nem két önálló, teljes értékű ember van benne, és csak támaszkodunk egymásra?

Te sem vagy már az, akibe beleszerettem. Hiába kérdeztem ezerszer, nem mondod el, mi a problémád. Pedig tudom, hogy van valami - de kitalálni nem fogom, és már nem is akarom. Talán te is abban a cipőben jársz, amiben én, csak nem tudod megfogalmazni.

Nekem is fáj, hidd el, és nem tudom, hogy lesz ezután. Csak egyszerűen érzem, hogy így helyes. Tudom, hogy te sem vagy már igazán boldog - én sem. Ha eddig őszinték voltunk egymáshoz, legyünk most is azok, és engedjük el egymást! Bármennyire fáj is, te is tudod, hogy ez a helyes mindkettőnk számára. Köszönök mindent, amit tőled kaptam, nem bánok semmit. Azt kívánom neked és magamnak is, hogy találjuk meg a boldogságot mindketten, mert biztosan ott vár ránk valahol, csak egymásnak már nem tudjuk megadni.

Kata történetét Fehérvári- Varga Judit jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock