A párom gyereke vagy, de nem tudlak szeretni!

Biztosan az én volt férjem is így panaszkodik a szerelmének rólam. Bár, nem hiszem, hogy lett volna miről, mert nem megyünk szét, ha nem az a hobbija, hogy minden szembejövő nőt lefektet. De megtette, elváltunk - szerencsére -, és így találkozhattam Petivel. Elhatároztam, hogy nem ülök fel ennek a "feleségem milyen, mennyire rosszul neveli a fiunkat, minden szar volt vele" vonatra. De nehéz ellenállni, ha mindig csak panaszkodik.

Az első találkozásnál nem volt gond. Mindenki kedves volt, a gyerek is, én is. Nyilván a felesége nem volt oda értem, ha nem is haragudott, de biztosan neheztelt rám. Hát hogyne! Sokkal egyszerűbb a csábító nőre zúdítani a keserűséget, mint elismerni, hogy hibázott. Nemcsak ő, mindketten. Voltam már a másik oldalon is, megértettem.

Én meg csak mosolyogtam, de legbelül utáltam őt. És nem azért, mert nem főzött szalontüdőt, meg unalmas volt már a szex, legalábbis Peti szerint - hanem azért, mert ő élt Petivel már tíz évvel ezelőtt. Ismerte a fiatal, gondtalan Petit, akivel együtt lehetett tervezni a világmegváltást, az esőerdők megmentését, a politikai karriert. Akivel közösen lehetett sátrazni, vízitúrázni, hegyet mászni, körbebiciklizni a Balatont. Ebből én már kimaradtam.

Sajnáltam, hogy nem találkoztunk előbb, hogy mások történtek velünk, és gyűlöltem a feleségét, amiért megfosztott ettől. Amikor elmentünk együtt a Balaton túrára, végig arra gondoltam: bezzeg amikor az előző feleségével volt, akkor nem aludt el este korán, mert elfáradt, sőt. Utáltam, hogy elmesélte, hol fogant a gyerekük - hát persze, hogy a balatoni biciklizésen -, és egyfolytában az pörgött a fejemben, hogy én is ezt akarom. Jól beúszni a Balatonba és ott szexelni, de nappal.

Utáltam a gyerekét is. Mert az élő példája annak, hogy az én Petim egy másik nőt szeretett. Nem is akárhogy, ha gyerekük lett. Ráadásul a sors úgy rendezte, hogy úgy néz ki a fia, mint az anyja. Ránézésre semmi köze az apjához. Nehéz szeretni, ha arra a nőre hasonlít, akit nem bírok. Micsoda belső küzdelem volt ez! Hiszen Petit szerettem, úgy gondoltam, hogy a gyerekét is szeretni fogom, és nem leszek előítéletes. Hát, ez lett belőle.

Nem ment. Esküszöm, próbáltam magamon erőt venni, mert hát mit tehet az a gyerek az egészről? Ezek az én érzéseim, nekem kell változtatni rajtuk. Amikor Peti is velünk volt, kedves voltam látszólag, de annyira, hogy még én magam is elhittem, hogy jól csinálom. Közben belül meg ment a fejemben egy lista, hogy már megint hogy viselkedett a gyerek, hülyeségeket beszél, neveletlen, tiszteletlen... és nem tudtam abbahagyni. Hogy miért nem látja Peti, hogy ez a gyerek pont olyan rossz, mint az anyja? Mert az a nő neveli.

Nem tudom, mi lett volna, ha megvalósul. Néha elméláztam, hogy tényleg így lenne jó, de aztán rájöttem, hogy ez csak szöveg. Mert igazából azt szeretném, ha ez a gyerek nem is lenne. Inkább ne is lássam - ahogy az anyját se.

Nyitókép: Shutterstock