Ismerkedési 1x1, avagy kiknél NE próbálkozz be!

Hazafelé rohanok a munkából. A vállamon egy hatalmas shopper táska, amiben jól megfér egymás mellett a laptopom, a gyerkőcnek vásárolt új tréningruhák és a friss zsemlék, amelyeket a vacsorához szereztem be. Kis híján leszakad a vállam, szeretnék már hazaérni, de még be kell szaladnom a drogériába. Gyorsan felkapok egy kosarat és már indulok is a sorok között.

Fogkrém, dezodor, zsebkendő... egy vigyorgó férfi.

Elmélázok rajta, hogy a fogkeféket is ki kéne már cserélni, így hirtelen megfordulok. Megint ez a férfi. Kikerülöm és a következő folyosón bedobok a kosaramba két felnőtt- és egy gyerekfogkefét. Már száguldanék a pénztárhoz, amikor eszembe jut, hogy reggel beszéltem a barátnőmmel, aki megkért, hogy ha esetleg utamba kerül egy patika vagy drogéria, akkor vegyek már neki egy terhességi tesztet. Így elindulok, hogy levadásszam az utolsó tételt gondolatbeli listámról. Kis bolyongás után meg is találom a teszteket.

- Szia, mindig ilyen gondterhelt vagy? - hallom pont mellőlem, és a váratlan, közeli hangtól úgy megrémülök, hogy szinte ugrok egyet. Az a férfi áll mellettem, akivel többször is összefutottam az elmúlt 10 percben.

- Tessék? - kérdezem, mert egyrészt teljesen elmerültem a terhességi tesztek világában, másrészt halálra rémített, ahogyan idelopózott mellém és rám köszönt.

- Mindig ilyen gondterhelt vagy? - ismétli.

Ismerkedés a terhességi tesztek mellett

Legszívesebben egy rövidke „Nem ismerkedem!" mondattal lezárnám a próbálkozást, de nem akarok bunkó lenni. Igazából tisztelem azokat a férfiakat, akiknek van bátorságuk odamenni a nekik tetsző lányhoz. Biztosan nagyon nehéz lehet, így mindig ügyelek rá, hogy ha valakit kikosarazok, akkor azt kedvesen tegyem, ne bántsam meg. És különben is, lehet, hogy nem felszedni akar, csak nem tudja, merre találja a samponokat - úgyhogy kissé zavartan, de rámosolygok.

- Nem, nem mindig, de... - a fejemmel a terhességi tesztek felé intek, gondolva, ezzel le is zárom a témát, ha ismerkedés céljából szólított le.

- Aha – pillant oda egy másodpercre, majd már nyújtja is a kezét és bemutatkozik.

Őszintén szólva nem tudom, hogyan kezeljem a helyzetet. Nem akarok bemutatkozni, mert minek, de annyira kellemetlen az egész szituáció, hogy végül megteszem.

- Gyakran jársz ide? - folytatja rendületlenül.

- Férjnél vagyok – bököm ki végül, felemelve a kezemet és megmutatva a gyűrűmet. Nem éppen egy szofisztikált elutasítás, de gyors, tényszerű és nem bántó.

- Aha, de nem ezt kérdeztem – feleli vigyorogva. - Szóval?

Itt, ezen a ponton elszáll a jóindulatom. Mi az, hogy nem ezt kérdezte? Mi az, hogy szóval? Ki kérte, hogy egyáltalán kérdezzen bármit tőlem? És különben is, ha azt mondom, hogy férjnél vagyok, akkor mit forszírozza még a dolgokat? Lehet, hogy őt ez nem érdekli, de engem igen! Arról nem is beszélve, hogy hol ácsorgunk. Az egy dolog, hogy nem nekem kell a teszt, de ezt ő nem tudhatja.

- Férjnél vagyok, és terhességi teszteket nézegetek! Szerintem egyértelmű a szituáció!– mondom határozottan. Már nyoma sincs az iménti kedvességemnek.

- Ja? - szalad ki a száján. Látom, hogy kissé zavarba jön, tehát nem látta, milyen sor előtt állunk -, de még mindig nem mozdul. Tényleg nem értem, mire vár. Ennél egyértelműbben nem is jelezhettem volna, hogy nem akarok ismerkedni.

- További szép napot! - zárom le végül én a kínos helyzetet, és meg sem várva a választ, ismét leveszek egy dobozt a polcról.

Könyörgöm, kedves férfiak, legyetek már egy cseppet körültekintőek, mielőtt leszólítanátok valakit! És, ha a kiszemelt finoman elutasít titeket, akkor vegyétek a lapot! Ne menjetek házhoz a pofonért!

Nyitókép: Shutterstock