Ha csak egyet kívánhatnék, azt kérném, hogy ne szeresselek...

Elhomályosult tekintettel tömöm magamba a popcornt, vedelem a kólát, és vigyort kényszerítek az arcomra, mikor valamelyik barátnőm aggódva rám tekint.

Futással próbálom kiütni az agyam. Szexi sportcuccban rovom a kilométereket, fülemben vidám zene harsog. Élvezhetném a mozgást, a ritmust, a táj szépségét - ehelyett önkínzó módon arról képzelgek, hogy milyen lenne, ha itt lennél. Megdicsérnél, milyen ügyes vagyok. Izzadt testemet a pulóveredbe burkolnád, aztán hazamennénk, együtt zuhanyoznánk, és szeretkeznénk...

Új hobbiba fogok, hogy elfelejtselek: a társastáncot választom. Mivel utálsz táncolni, így ott tutira nem találkozhatunk. De már az első alkalommal beléd futok az épület előtt - kiderül, hogy ide jársz franciát tanulni. Felejtés helyett sóvárogva várom a tánc órákat, és indulás előtt minimum két órát ruhaválogatással töltök.

Listát írok a rossz tulajdonságaidról, hátha kiábrándulok belőled. De a tárgyilagosság kedvéért először feljegyzem a jókat: szexi vagy, kedves, közvetlen, szórakoztató és humoros... A rosszakat majd holnap veszem sorra. Vagy holnapután. Vagy soha. Miért kell ennyire tökéletesnek lenned?!

Eltervezem, hogy új életet kezdek: beállok önkéntesnek az ENSZ-hez, hogy emberek ezreit segítsem egy afrikai országban. Évek múlva térek csak haza, napbarnított bőrrel, szőkén, téged pedig magával ragad a lényemet körülölelő idegenség, és menthetetlenül belém szeretsz. Visszautazol velem Afrikába, ahol romantikus módon, a sztyeppe közepén tartjuk az esküvőnket.

Vagy nem megyek sehová, maradok, és próbálom túlélni, hogy rád vágyom.Fájón, ostobán, szívszaggatóan... El fog ez múlni valaha?

Nyitókép: Shutterstock