Csókolj már meg! De nehogy rosszul!

Mostanra - már így közel a harminchoz - mi, nők egyre kritikusabbak lettünk, ami a "csókcsatákat" illeti. (És persze minden mással is.)

És persze az sem mindegy, mikor csókolnak meg minket először.

• Ne az első randin, az túl nyomulós.
• De ne várjon heteket sem, mert még azt hisszük, csak barátkozni akar, és a végén már mi is csak haverként tekintünk a félénk lovagra.

Találja meg a megfelelő alkalmat. (Mármint, amelyik a NEKÜNK megfelelő.)

• De ne akkor, amikor a kedvenc rúzsunk van rajtunk - mert akkor mindkettőnk arca csupa piros folt lesz.
• És ne rögtön a vacsora után, amikor kétségbeesetten matatunk a táskánk alján egy mentolos rágóért.
• Na meg véletlenül se akkor, amikor az ismerőseink vagy a szüleink a közelben vannak, moziban meg pláne ne. (Rettenetes klisé. Mindenki ott próbálkozik.)

Legyen a pillanat egyedi és különleges!

Aztán persze, ha nem ment át a "csókvizsgán" az illető, az gyakran a még el sem kezdődött románc végét is jelentheti (főként azoknál, akik szigorúan osztályoznak). Mert hát, ha jól csókol akkor másban is jó, nem igaz?

Tényleg ilyen fontos lenne az első csók? Minden egyes első csók? És vajon minket is pontoz a másik csapat? Ők is ilyen válogatósak velünk szemben?

Bizonyára...

Egyáltalán milyen a tökéletes? Lágy? Gyors? Lassú? Szenvedélyes? Érzelmes? Finom? Vad? Talán még egy aprócska harapás is belefér? Közben simogatnak a kezei? Esetleg ölelnek? Talán mindegyik úgy jó, ahogy van.

Vannak, amelyekből sokat kapunk -, aztán soha többé. Vannak, amelyekből keveset, mégis örökre emlékezünk rájuk. Vannak olyanok, amelyek titokban történnek meg, és senkinek sem meséljük el.

És vannak azok is, amelyek után nem tudunk és nem is akarunk már mást csókolni. Amelyek után már csak annyit tudunk mondani: Csókolj meg újra!

Nyitókép: iStockphoto