Nekem miért kell visszafognom magam, ha te flörtölsz másokkal?

Még most is emlékszem a csalódott dühre, amit azokban a pillanatokban éreztem: azok után, hogy az akkori párom a kapcsolatunk alatt végig orrba-szájba flörtölt az egyik csoporttársával szóban és írásban, sőt, olyan képek készültek róluk, melyeken egymást puszilgatják, ölelgetik. Bezzeg én akkora lecseszést kaptam, - csak mert mertem kicsit kedvesen viselkedni egy volt fiú osztálytársammal -, hogy a fal adta a másikat.

Egyáltalán nem állt szándékomban esélyt adni neki, hiszen egyrészt nem találtam őt vonzónak semmilyen szempontból, másrészt szerettem a kedvesemet és amúgy sem vagyok az a megcsalós típus.

Ma már máshogy látom ezt a kérdéskört, mint akkoriban: hiszek abban, hogy intelligens, tapasztalt és megfontolt partnerek között működhet a jól lekommunikált nyitott viszony, de ez olyan ritka, mint a fehér holló. Azzal az emberrel, akivel azidőtájt voltam, esély sem lett volna ilyesmire, bár akkor nem is vágytam rá.

Véleményem szerint mindegy, mit csinálnak a felek egy kapcsolatban, amíg őszintén és nyíltan beavatják a másikat a szándékaikba, viselt dolgaikba és érzéseikbe. Így mindenkinek van esélye eldönteni, hogy neki mi fér bele és mi nem. De amikor egymás háta mögött megy az írogatás, a flörtölés, ne adj' isten, a tényleges megcsalás is, az nagyon nincs rendben.

Akit szeretünk, azzal elvileg őszinték vagyunk, bár ez sajnos rengeteg ember számára nem evidens. Én elfogadtam volna, hogy a párom lépten-nyomon imádja bezsebelni a bókokat, és azt is, hogy vannak lány barátai, de cserébe elvártam volna ugyanezt a szabadságot, hiszen semmilyen hátsó szándékom nem volt a viselkedésemmel, nem akartam őt megcsalni, csupán úgy véltem, hogy alig több mint húszévesen nem kellene képletesen kolostorba vonulnunk csak azért, mert kapcsolatban élünk.

Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy egyenrangú félként tiszteljék egymást, és ne a leszúrás legyen az első reakció, ha felüti a fejét valamilyen probléma.

Ma már tudom, hogy az a fiú nem szeretett igazán, ezért is tartom felháborítónak, hogy ennek ellenére volt képe kisajátítani, miközben ő élte világát és ki tudja, hány nővel találkozgatott a hátam mögött. Azóta a tapasztalatoknak köszönhetően sokkal körültekintőbb és megfontoltabb lettem, és bár soha nem voltam féltékeny típus és most sem vagyok az, azonnal kiszúrom, ha valaki hülyére akar venni.

Abban biztos vagyok, hogy soha többet nem leszek „befőttlány", akit el lehet tenni a kamrába és bármikor elő lehet venni, amikor szükség van az otthon biztonsággal megfűszerezett, melengető ízére. Egzotikus aromákkal megbolondított gyümölcscsatnivá váltam, mellyel fényűző étkezéseket koronáznak meg, és amennyiben valaki nem így kezel, azt rövid úton kitessékelem az éttermemből.

Nyitókép: Shutterstock