szülés kibeszélő magazin várandósság terhesség gyerekszülés
Tapasztalom, hogy a köztudatban a várandósságot és a szülést sok esetben vészhelyzetként, komplikációkkal és veszélyekkel teli állapotként élik meg a nők. Rásegítenek erre a tévhitek, az álhírek, a negatív média és a tájékozatlanság, valamint az, hogy sokan előszeretettel ragadnak le túlhaladott nézetek mellett.

Valójában a várandósság és a szülés teljesen természetes élettani folyamat, a női test – enyhe túlzással – erre lett kitalálva, megtervezve, és bármilyen hihetetlenül is hangzik, a nők képesek szülni, a kisbabák pedig születni, az esetek 90 százalékában mindenféle külső beavatkozás nélkül.

A sok pozitív törekvés ellenére is egyre rosszabb a helyzet, hiszen a rendelkezések még távolabb viszik a természetességtől a szülést. Az, hogy egy nő nem választhatja meg a kórházaban a segítőit, hanem éppen azzal kell szülnie, akit ott lát életében először, sok esetben nem mehet be vele a saját hozzátartozója, még inkább kiszolgáltatott helyzetbe hozza az egyébként is intim, magára utalt szituációban.

Sok szülést volt szerencsém kísérni, rengeteg tapasztalat ért, sokat tanultam a gyakorlatban, ami sokszor felülírta az elméleti tudást. Tankönyvből szülni nem lehet, ahogyan azt sem lehet megtanulni, mitől lesz valóban pozitív és örömteli egy szülés? Számos törekvés van a kórházi, de háborítatlan szülésre, ma már ilyet is hallok, hogy „otthonszülés kórházban", de valahogy mégsem vagyok nyugodt. Nem szeretnék szőrszálhasogató lenni, de nincs olyan, hogy kórházban otthonszülés. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a család nem otthon van, hanem egy idegen környezetben, idegen emberek között, és legyen egy szülészet bármilyen nyitott, bármennyit is fejlődjön a háborítatlanság jegyében, mégis van egy alap protokoll, ami minden esetben megtörténik, ez pedig már önmagában nem egyezik a holisztikus szemléletű otthoni szüléskíséréssel.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne kórházban is szépen, háborítatlanul szülni: sok helyen törekednek arra, hogy változtassanak a berögzült, elavult szülészeti gyakorlaton.

Van, ahol valóban változtak a dolgok az elmúlt években, és van, ahol viszont kimerült ez abban, hogy lett alternatív szülőszoba, kád, mécses, kutyafüle, de higgyük el, a háborítatlanság nem ezen múlik, sokkal inkább a kísérők tudásán, tapasztalatain és hozzáállásán.

Most mégsem erről szeretnék írni, hanem a várandósság hónapjairól. Sokszor kérdezik a szülésfelkészítéskor, hogy mennyit ehet a várandós anya, sportolhat-e, vannak-e tiltott vagy nem ajánlott dolgok? Ezek teljesen természetes kérdések, hiszen mindenki félti a kisbabáját, nem szeretne olyat tenni, amivel esetleg árthat neki. Nem szeretnék azzal példálózni, amit szintén sokszor hallok - minek kell ekkora faksznit csinálni az egészből, régen a nők kimentek a szántóföldre, megszültek, aztán dolgoztak tovább -, mert ez a másik negatív véglet.

Forrás: Shutterstock

A történet ott kezdődik, hogy a 9 hónap alatt a hormonok teljesen más összetételben kezdenek termelődni, mint azt megelőzően, ez pedig változásokkal jár, például azzal, hogy lazábbak lesznek a szalagok, az ízületekre és a medencefenék izomzatára egyre nagyobb teher nehezedik. Ezt figyelembe véve azt kell mondanunk, másképpen kell mozogni, pihenni, oda kell figyelni a kiegyensúlyozott táplálkozásra, de semmiképpen sem szabad egyetlen nőnek sem betegként tekinteni magára.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Például azt, hogy a kismama nem kettő helyett eszik, hanem kiegyensúlyozottan, figyelve a megfelelő tápanyag- és vitaminbevitelre, hiszen a baba az anya szervezetéből veszi el, amire szüksége van. Ha az anyai szervezet nem tartalmaz megfelelő mennyiséget ezekből, akkor kialakulnak a hiánytünetek. A másik fontos elem a megfelelő és rendszeres mozgás. Egy edzett test a szülést és az utána való regenerálódást is jobban viseli. A kérdés az, mit mozogjon egy várandós?

Ha már előtte is rendszeresen sportolt, azt tanácsolni, hogy fejezze be, kifejezetten rossz ötlet, hiszen az edzés megvonása a testre és a lélekre is káros hatást gyakorol.

Arra kell inkább törekedni, hogy olyan terhelést és mozgásformát válasszunk, ami vigyáz az ízületekre, nem terheli a méhet, és igazodik az egyre növekvő „teherhez", súlyeloszláshoz, védi a gerincet, és figyelembe veszi a várandóssággal együtt járó változásokat. Ha valaki pedig a 9 hónap alatt szeretne elkezdeni mozogni, mindenképpen valamilyen szelíd mozgásformát válasszon, amivel karbantartja, de nem terheli túl magát. Érdemes olyan edzőhöz fordulni, aki várandós nőkre szakosodott, és tisztában van a mozgás jelentőségével is, éppen ezért egyénre szabott javaslatokat tesz. Van, akinek erősebb, van, akinek szelídebb mozgásra van szüksége.

A medencefenék izmainak tornáztatásával – intim torna – megelőzhetjük nemcsak a megnövekedett súly okozta terhelés-, hanem az időskori szégyentünetek (pl. vizeletcsepegés) kialakulását is. Az intim torna gyakorlatok segítségével könnyebb a várandósság, a szülés és a regeneráció is.

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.