Az 5 legidegesítőbb kolléga az irodában: biztos, hogy te is köztük vagy!

Azt szokás mondani, hogy az irodai alkalmazott egy külön állatfaj. Nos, ebben tényleg lehet egy szemernyi igazság. Legyen szó bármilyen cégről, valahogy minden irodában megtalálhatók ugyanazok a kollégák. Ők azok, akik szokásaikkal, hóbortjaikkal néha az őrületbe kergetnek minket, és akik miatt áldás volt a home office.

Összegyűjtöttük a legidegesítőbb kolléga-típusokat. Ti vajon melyikbe tartoztok?

Ha kezelhetjük a termosztátot, úgy érezzük, mintha mi irányítanánk a világot. Nekünk köszönhetik a kollégák a meleget, vagy épp a hűs levegőt a kánikulában. Mi ez, ha nem hatalom? Egy nagy, egybenyitott irodatérben azonban állandó konfliktusforrás a hőmérséklet, hiszen lesznek olyan kollégák, akik a 30 fokban is mindig fázni fognak. Eközben a helyiség másik végén ülőkről úgy csurog az izzadság, mintha szaunában ülnének.

Ez a típus sokszorosan képes megnehezíteni a kollégái dolgát. Attól a pillanattól fogva, hogy megérkezik és leül a gépe elé, szó szerint végigeszi a napot. A reggeli péksüteményt egy túró rudi követi, majd egy zacskó ropival vagy valami más sós nasival készíti fel a gyomrát az ebédre. Igazából mindegy, mit eszik, csak zörögjön a zacskó és valami ropogjon a foga alatt. Az ebédet többnyire az irodában eszi, mondván, haladnia kell a munkával, de mindenki tudja jól, hogy a YouTube-ot nézi kajálás közben.

Az illatoktól úgy érzed, mintha egy kifőzdében ülnél, főleg télen, hiszen a hidegben nem állsz neki szellőztetni, már csak azért sem, mert a fázós kolléga már akkor szúrós szemmel néz rád, ha megközelíted az ablakot. A szépen, komótosan elköltött ebédet egy csokival zárja a kolléga, de már készíti elő az uzsonnára hozott banánt és kekszeket, mert mégsem indulhat haza üres gyomorral!

Ő az iroda füle és szája, a társaság motorja. Mindenkiről tud mindent, még olyat is, amiről egyedül pont a pletyka alanyának nincs semmi fogalma. A pletykaforrás imád beszélni, de ez csak az álca, mivel roppant ügyes taktikával nyeri ki másokból a számára szükséges információt. Miközben ömlik belőle a szó, lesben állva várja azt a pillanatot, amikor valamelyik kollégája elszólja magát. Szegény pára megörül annak, hogy szóhoz jut, azonban nem is sejti, hogy minden szavát elraktározzák, sőt már a kimondás pillanatában tovább is szövik a történetét. Mire másnap beérünk a munkába, a többiek már pontosan tudják, mit mondtunk tegnap – vagy legalábbis az ellenkezőjét.

A munkakezdés kardinális pont. Egyes kollégák alig várják, hogy elkezdhessenek dolgozni, és bármikor megyünk be az irodába, ők már rég ott vannak. Nem tudunk elég korán érkezni ahhoz, hogy előttük érjünk be. A másik véglet viszont mindig utolsónak fut be, általában nem sokat késik, de kilenc előtt szinte sosem lépi át az iroda küszöbét. Az illető többnyire megpróbál észrevétlenül beosonni, mintha csak az osztályterembe surranna be, hogy ne vegye őt észre a tanár. Gyakran pont a késős típus az, aki elsők között lép le a nap végén és 17:00-kor már csak az üres székét látják a többiek.

A notórius szünetelő, a dohányos és a koffeinfüggő nem ritkán egy személy, ha viszont külön-külön kollégák viselik ezeket a "jegyeket", akkor szinte biztos, hogy ők az első naptól kezdve országos cimborákká válnak. Nagyjából félóránként elhagyják a helyüket, és vagy csendben lépnek le a dohányzóba, vagy miután felálltak, és nyújtózkodtak egy nagyot, hangosan felteszik a költői kérdést: "egy jó kávét valaki?". A többiek persze nem értik, hogy lehet végezni a feladatokkal nyolc óra alatt úgy, hogy szinte alig ülnek az asztal mellett. De bármikor kérik számon a szünetelőket, szinte mindig kész vannak a munkájukkal. Mi ez, ha nem egy roppant idegesítő varázsképesség?

Nyitókép: Shutterstock