társkeresés Tinder kibeszélő
Napok óta azon agyalok, hogy fel kellene mennem egy társkeresőre, ha nem akarom életem végéig a macskámmal tölteni az estéimet. De őszintén szólva semmi kedvem hozzá. Persze tudom, akkor ne rinyáljak, hogy még mindig egyedül vagyok.

Hihetetlen, hogy én, a megrögzött társkereső, aki tényleg a legtöbb társkereső oldalt már kipróbálta, ide jutottam. Egy porcikám se kívánja az egészet. Nincs kedvem lefutni újra meg újra ugyanazokat a köröket, nincs kedvem idegeneknek megfelelni és leginkább elviselni a hülyeségeiket. Nincs kedvem megválaszolni ugyanazokat a sablonkérdéseket, ha egyáltalán kérdez bármit rólam a másik. Nincs kedvem eltűnésekhez, nem válaszoláshoz, flegmasághoz.Nincs kedvem újra csalódni férfiakban és újra azt érezni, hogy biztos bennem van a hiba.

Mert volt ilyen, sokszor előfordult. Én az az ember vagyok, aki képes magába nézni, sőt, ezt olyan fokon képes vagyok művelni, hogy azt gondolom, biztos mindig mindent én csinálok rosszul. Biztos hülyeséget írtam, biztos hülyeséget kérdeztem, kicsi a mellem, túl vékony vagyok, valószínűleg nem tetszek neki. De ahogy egy barátnőm fogalmazott, a párkeresés és a párkapcsolat egy kétszemélyes játszma, ami ugyanolyan arányban múlik mindkét félen. Szóval nem kell mindenért magamat hibáztatni.

Régen állandóan fenn voltam a társkeresőkön, persze csak akkor, ha épp nem volt párom. Kapcsolatfüggőségben szenvedtem és görcsösen kerestem a szerelmet.

Úgy éreztem, egy férfi jelenthet egyedül megoldást a magányomra és csak ő gyógyíthatja be a sebeket a lelkemen. Volt bennem egy folyamatos hajtóerő, mindennél jobban akartam egy párkapcsolatot. Persze volt, hogy összejött, de általában sosem lett jó vége, én pedig szép lassan felhúztam a falaimat, hogy ne jöhessen be több csalódás és fájdalom. Az is lehet, hogy szimplán kigyógyultam a kapcsolatfüggőségből , hisz arra már rájöttem, hogy van élet férfi nélkül is.

Randevú a Tinderen. Forrás: Shutterstock

A koronavírus időszakában rászoktam a sorozatnézésre. Pedig esküszöm megfogadtam, hogy nem fogok sorozatokat nézni, még a Trónok harcát sem láttam. Gyerekkoromban kötelező program volt a Dallas, Szomszédok, Esmeralda és társai, nekem pedig az iskola után a délutáni/ esti programom az volt, hogy ezeket néztem. Úgyhogy felnőttkoromban megfogadtam, hogy nem leszek sorozatfüggő és ezt tartottam is, egészen mostanáig. De hát mit csináljon az ember lánya, ha nincs pasija és könnyed kikapcsolódásra vágyik este 8 után. Csinál popcornt, befekszik az ágyba és a sorozatok világába menekül. Meditálhatnék vagy jógázhatnék inkább, az hasznosabb lenne.

A gond ott kezdődik, hogy kezdem unni a monoton életemet és vágyok érzelmekre, érintésre, szerelemre, de közben minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy felmenjek egy társkeresőre.

Ez egy patthelyzet, melyben három választásom van: hiszek a csodában, hogy hirtelen kopogtat a nagy Ő az ajtómon, elengedem az egész pasi témát és szerelembe esek a Netflix-szel vagy kurvára erőt veszek magamon és felmegyek végre egy társkereső oldalra.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.