Az első szerelmem emléke éltet - ezért vagyok képes ennyi kudarc után is értékelni magam

szerelem kibeszélő magazin párkapcsolat párkeresés Első szerelem
Az első szerelmét az ember soha nem felejti el. Én sem, de nem azért, mert sóvárgom azután az ember után, hanem azért, mert annak a szeretetnek az emléke ad reményt: ha már egyszer képes volt valaki szeretni úgy, ahogy vagyok, akkor biztosan van még a világban egy ilyen ember valahol, csak meg kell találnom. Hozzá pedig a kudarcokon át vezet az út.

Lehet, hogy mostanra már teljesen el lennék veszve, ha nem emlékeznék arra, hogy volt már olyan ember az életemben, aki olyannak szeretett, amilyen vagyok. Persze mind tudjuk, hogy az önbecsülésünknek és az önbizalmunknak nem külső megerősítésből kell származnia, de most komolyan... Ha évek óta csak azt tapasztalod, hogy nem vagy elég jó, azért megfordul a fejedben, hogy netán igazuk van ezeknek az embereknek. Talán tényleg nem vagy elég...

Ilyen kritikus pillanatokban szoktam visszagondolni az első szerelemre az életemben, akivel feltétel nélkül, teljes odaadással szerettük egymást. Nem vágyom rá, de az az érzés erőt ad, hogy igenis tartott már valaki értékesnek, volt már olyan ember, aki felismerte a bennem rejlő kincseket, akivel kölcsönösen adtunk egymásnak. Nem okoztunk fájdalmat, önbizalomhiányt, nem voltak kétségek és kérdések. Csak mi voltunk összefonódva. Már akkor tudtam, hogy jó ember, amikor 17 évesen találkoztunk egy baráti társaságban. Mindenféle hátsó szándék nélkül beszélgettünk és nevettünk. Talán egy év is eltelt úgy, hogy egyszerűen csak jól éreztük magunkat együtt, sokszor találkoztunk és buliztunk, de semmi „olyan" nem történt köztünk. Lassacskán váltunk egymás életének nélkülözhetetlen részévé. Mindent megbeszéltünk egymással, aztán mindent csak egymással beszéltünk meg.

Forrás: Shutterstock

Akkoriban még nem voltak okostelefonok, így nem tudtunk a nap minden percében üzengetni, pedig a legszívesebben azt tettük volna. Tűkön ülve vártam, hogy bejelentkezzen MSN-re, és nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam, hogy végre elérhető. Megszámlálhatatlan átbeszélgetett éjszaka volt már mögöttünk, mire megtörtént a nagy áttörés, vagyis az első csók. Egy szilveszter éjjel csattant el közöttünk és esküszöm, hogy soha azóta nem voltam olyan boldog, mint akkor. Annak a csóknak tétje volt, hisz régóta, epekedve vártam. Úgy éreztem, mintha ezer pillangó repdesne a gyomromban. Ez maga volt a színtiszta eufória, amit négy csodálatos év követett. Persze nem minden fiatalkori szerelemnek az a dolga, hogy a sírig tartson. Vannak, amiknek véget kell érnie. A miénk is ilyen volt. Tisztán, egyszerűen és szépen zártuk le a kapcsolatunkat, méltón és híven az együtt töltött időszakhoz. Felismertük, hogy a folytatás mindkettőnket inkább rombolná, mintsem építené.

Úgy emlékszem a szerelmünkre, hogy olyan könnyű volt, mint a levegővétel. Nem tudom, miért. Talán még nem törtek össze bennünket a csalódások, bátrak és reményteliek voltunk, na meg persze adtunk időt, hogy megismerjük egymást. Akkor jöttünk össze, amikor már minden kétséget kizáróan tudtuk, hogy együtt akarunk lenni. Az persze nem várható el, hogy felnőttként ugyanúgy működjön a társkeresés, mindenkinek van már egy hatalmas bőröndje, amit cipel magával, de én hálás vagyok azért, mert van egy ilyen emlékem. Ez ad pár pofára esés után erőt ahhoz, hogy felálljak és folytassam. Ha elbizonytalanodnék, ha átlépném a kompromisszum és az önmagam feladása közötti határt, akkor pedig emlékeztet arra, hogy az igazi szeretet nem kér ilyet. Még mindig az első szerelmem, az első igazi kapcsolatom a legnagyobb tanítóm, de pontosan tudom, hogy nem ugyanezt az érzést kell keresnem, elfelejteni viszont soha nem fogom.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.