Én nem akarok több lenni neked, csak a szeretőd...

Magabiztos - mondhatnád -, számító nő vagyok. Aki azt hazudja neked, hogy te vagy a legjobb. Tudod, miért teszem ezt? Hogy elégedett légy, és én is kielégüljek. Mert elégedettséggel tölt el, ha érzem, hogy hatással vagyok rád, és elhiszed nekem, hogy te vagy a legjobb szerető. Egy olyan férfi, akitől felgyullad a lepedő, mikor a nyakába pakolom a lábam, akivel Bermuda-háromszöget égetünk a matracba, és elveszünk benne.

Te pedig erősen melózol azon, hogy elhitesd velem: jobbat nem is kaphatnék. Nem vonaglok előtted bugyiban, nem lejtek öltáncot, sőt, whisky-t sem locsolhatsz a hasamra - mégsem szabadulsz. Tudod, hogy miért? Mert képes vagyok ezek nélkül is Jónő lenni.

• Nem akarok az a nő lenni az életedben, aki esténként kinyúlt melegítőben, kakaóval kucorodik melléd a kanapéra.
• Nem akarok számodra az a nő lenni, aki leviszi a kutyát sétálni, vagy akit láthatsz lázasan, betegen fetrengeni.
• Nem akarok sört vinni neked a meccsnézéshez, és nem akarok én lenni az a nő, aki rúzsnyomokat keres az inged nyakán mosásnál.

Nem akarok több lenni neked, mint ami most vagyok. Inkább élvezem a kivételezést, azt, hogy csak ritkán vagyok a tiéd. Nem vágyom veled közös nyaralásra, és nem akarok mindenáron mirtuszt a fejemre. Féltem a függetlenségem, a szabadságom, amit úgy érzem, más mellett nem élhetnék meg.

Azt mutatod, nem szeretsz, és úgy teszel, mintha csak örömforrás volnék - de nekem ez nem fáj. Még élvezem, hogy azt hiszed, használhatsz, pedig valójában tudom, hogy szerelmes vagy, csak még magad előtt is titkolod: izgat a függetlenségem, az öntörvényűségem, a betörhetetlenségem.

Élvezed, hogy nem kell félned tőlem, sem attól, hogy egy telefonhívással semmissé teszem a szépen felépített álomvilágodat. Nem az minden vágyam, hogy gyűrű kerüljön az ujjamra általad, és nem fogok aggódni azon sem, hogy vajon ápolsz-e, gondoskodsz-e majd rólam, ha megöregszem.

Kötelezettségek nélkül hajolok rád, túrok a hajadba, és harapom a szád. Nem én leszek, aki
mellett egyszer arra ébredsz, hogy nem vagy boldog. Mert tőlem csak a jót kapod. És azért ragaszkodsz hozzám, mert tőlem nem kell menekülnöd. Nem akarom azt érezni, hogy egy nap már nem szeretsz. Így hát markold csak meg a hajam, míg engedem! Míg nekem is jó, míg úgy gondolom, helyed van nálam kis időre.

Szeretőnek lenni vajon elítélendő dolog?

Nyitókép: Shutterstock