Egy aszexuális férfi házassága

Ez a jelenség leegyszerűsítve annyit tesz, hogy nem érez szexuális vágyat. De közben nagyon is képes az érzelmi kötődésre, mi több, magára az aktusra is. Sőt, akár orgazmus átélésére is. Viszont ellenben a többséggel ez nem okoz a számukra örömöt, igazi testi-lelki kielégülést.

Így elviekben minden aszexuális nyugodtan hátradőlhetne. Elviekben. A gyakorlatban pedig István elmeséli, hogy milyen érzés szembesülni egy agyonszexualizált világban azzal, hogy te ahhoz a parányi kisebbséghez tartozol, akiknek egyáltalán nincs nemi vágya. Pontosabban, hogy te egy olyan FÉRFI vagy, aki nem leli örömét a szexben.

- Hogy milyen nemi vágy nélkül élni? Ha konszolidált akarok lenni - már pedig miért ne akarnék ötven évesen, cégvezetőként az lenni -, maradjunk annyiban, hogy kellemetlen. Nálam tetézte a bajt, hogy nem éreztem senki iránt szexuális vágyat, de a maszturbálásra való igényt igen. Ez, ha ritkán is, de megvan a mai napig. Volt idő, amikor azt hittem, hogy megőrültem. Abszurdnak tűnt, hogy rajonganak értem a nők, van merevedésem, el is tudok élvezni. A félreértések elkerülése végett: egyértelműen heteró vagyok, vágyom családra, érintésre, összebújásra, és még csókolózásra is. De ennyi. Itt vége szakad. Marha nehéz volt felismerni a probléma gyökerét, hiszen az aszexuális ember fizikailag képes az aktusra. Így én is éltem nemi életet.

István helyett most Réka, a felesége veszi át a szót:

- A barátnőim többsége irigyli az idillt, ami körülvesz. Persze - egy kivételével - semmit sem tudnak a hálószoba titkainkról. Istvánnal a mai napig romantikázunk, kutyát sétáltatunk kéz a kézben, és összebújva alszunk. Csak nem szexelünk. (Nevet.) Viszont cserébe tényleg a tenyerén hordoz, és igazán mély érzelmi kapocs van köztünk, ami mindennél fontosabb. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy hiányzik az életemből a szex. Éveken át haragudtam rá. Eltiporva éreztem magam, mint nő. Nem sokon múlt, hogy nem a válás mellett döntöttünk.

- Azt hiszem, adja magát a kérdés, hogy vajon miben látták a megoldást?

- Talán a szembenézés a legfájdalmasabb - folytatja István. - Bevallani magadnak, hogy a társadalom szemében selejtes vagy. Nem vagy igazi férfi. Pokoli érzés, hogy nem vagyok olyan, mint mások. Réka sokáig azt hitte, hogy megcsalom. Mindenféle praktikákkal próbálta előcsalogatni belőlem a vágyat, de sikertelenül. Sőt, egy idő után már undort váltott ki belőlem a tudat, hogy mire megy ki a játék, mit akar tőlem. És itt döntöttem el, hogy őszinte leszek vele, máskülönben tutira elveszítem. Közben sokat segített, hogy rátaláltam egy témával foglalkozó weboldalra. Úgy éreztem, hogy hazataláltam. Végre megtudtam, hogy mások is járnak hasonló cipőben.

- Pocsék azt érezni, hogy nem kíván a férfi, akiről egyébként érzed, hogy szeret - magyarázza Réka. - Vagy, ha szexre került is a sor... akkor is inkább azt éreztem, hogy csak a végét várja. Mint később kiderült, így is volt.

- Jó, de még mindig nem tudom a megoldásotokat!

- Egy harmadik. Szigorúan nem szerető - mert Réka nem bírja, ha így nevezem - böki ki a férj.

- Nincs szeretőm. Van egy kompromisszumos megoldásunk, amit csak nagyon nehezen tudtam elfogadni. Én vágyom a szexre. Arra a fajta felnőtt játékra, amikor érzem, hogy a másik izgalomba jön tőlem. Baromi nehéz volt, de el kellett fogadnom, hogy a férjemnél nincs ilyen. Ezért van egy férfi, aki nem a férjem - viszont tud mindent a helyzetünkről -, és időről időre teljes diszkrécióban megadja nekem azt, amitől szexuális értelemben is nőnek, kielégült nőnek érezhetem magam. És elvégre az a lényeg, hogy a házasságunk rendbe jött...

És ebben Rékának igaza van. Mit számít, hogy szokatlan a megoldás, aminek segítségével megtalálták a közös utat, ha mind két fél elégedett és boldog?

Ti kitartanátok a párotok mellett, ha kiderülne, hogy aszexuális?

Nyitókép: Shutterstock