49 évnyi szerelem emlékét őrzi a tekinteted...

Az ágy mellé, a székre voltak téve a ruhái, és miközben öltözött, szeme a kis éjjeliszekrényre tévedt. A bekeretezett kép az esküvőjükön készült, 49 éve - de mintha csak tegnap lett volna. Milyen fiatalok rajta! A felesége légies, karcsú, pajkosan nevet és a régimódi ruha és frizura sem von le a szépségéből. Begombolta a kardigánját, amit a felesége kötött neki. Már kinyúlt és kopott, de ő semmi pénzért nem válna meg tőle.

Kiment a konyhába, teát főzött, reggelit készített, majd bement a fürdőbe, engedett egy kevés vizet a kádba, illatos habfürdőt öntött bele, majd egy kis ideig nézte, ahogy a habpamacsok könnyű táncot járnak a vízen. Elzárta a csapot, visszament a konyhába, a teát csőrös pohárba öntötte, magához vette, és a kis folyosóra lépett. Jobbra nyílt egy ajtó, azon benyitott.

Az ágy fölé hajolt és megsimogatta az apró kis arcot. Gyengéden felemelte a kis fejet, szájához tartotta a csőrös poharat. Hallotta, ahogy lassan kortyol, majd lehúzta a rácsot az ágy mellé. Levette a hálóruhát a védtelen testről, a pelenkát az ágy melletti kis ládába dobta. Karjába vette, lágyan ringatta, homlokon csókolta, majd a fürdőbe vitte, és a kádba tette.

„Finom illatos fürdővíz" - mondta. „Pont, ahogy szereted." Közben egyik kezével a feje alá nyúlt, nehogy a vízbe csússzon, másik kezébe szivacsot fogott, és óvatosan bedörzsölte a törékeny kis testet. Később puha törölközőbe csavarta, visszavitte a szobába. Az ágyra tette, a szekrényhez lépett, és azt mondta: „Ezt a szép kék ruhát vesszük fel, megy a szemed színéhez." Mosolyogva öltöztette, közben apró semmiségekről beszélt hozzá. A hajkeféért nyúlt, és megfésülte. Kis nyeles tükröt vett a kezébe, az apró arc elé tartotta. „Nézd, milyen szép vagy ma!", mondta.

Megsimogatta a puha, hullámos hajat, aztán ölben a konyhába vitte és a székbe ültette. A háta mögé párnát tette, hogy ne törje, hiszen olyan vékony! Kis tálat tett elé „Tejbegríz. Jó sok kakaóval, édesen és hígan. Épp, ahogy szereted!" - mondta, és a kanalat belemerítette a híg grízbe. „Nyisd ki szépen a szád. Úgy. Ugye milyen finom?" Egy kis gríz lecsorgott az ajka mellett, az állára. Kendőt vett elő az öléből, gyengéden megtörölte, aztán újra belemerítette a kanalat a grízbe.

„Reggeli után elmegyünk sétálni. Ki a parkba. Elmegyünk egészen a tóig és megint megetetjük a kacsákat, jó?" Az apró arcból a hatalmas kék szemek csillogva tekintettek rá. „Aztán leülünk egy padra és majd mesélek neked" - folytatta. „Elolvassuk a kedvenc történetedet. Aztán hazafelé bemegyünk a boltba"

Már egy éve - mióta hazahozta a kórházból -, ez volt minden nap a program,de sose untak rá.„Veszek neked krémtúrót. Ebédre meg sütőtök lesz. Tudom, hogy azt nagyon szereted." Aztán csendben etette kis ideig. A gríz lassan elfogyott. "Jól van. Igyál egy kicsit" - mondta. A csőrös poharat odatartotta a szájához, megitatta. „Gyorsan elmosogatok, aztán indulunk is".

Az etetőszéket közelebb vitte a mosogatóhoz, hogy közben is rálásson, aztán gyors mozdulatokkal elöblítette a kis tányért, a kanalat, meg a csőrös poharat. Kezét megtörölte a konyharuhában, aztán ránézett, arcán széles mosoly terült el. „Már indulhatunk is!" - mondta. Közel hajolt hozzá, és arcon csókolta.

Ahogy elhajolt, belenézett a hatalmas kék szemekbe. Az apró száj szavakat próbált formálni, de csak artikulálatlan hangokat hallott. Talán mégis megértette. „Igen tudom. Én is nagyon-nagyon szeretlek!" Megsimogatta az arcát, szemében könny csillant meg." Te vagy az én mindenem!" Lehajolt megint, megfogta felesége, ráncos, apró kezet, és megcsókolta.

Bucsi Mariann Szerzői Oldala

Nyitókép: Shutterstock