Te milyen férfit nevelsz... a fiadból?

Legyen jóképű, okos, vicces, ápolt, udvarias, hűséges, romantikus, családcentrikus, szeressen beszélgetni, de a házimunkától se ijedjen meg. Az egzisztencia alap, ha saját lakása, autója van, az maga a tökély. Hosszú lehet még a sor, ki-ki hozzáteheti a maga elvárásait.

A szépség szubjektív, az okosság relatív, minden más pedig személyiségfüggő, és/vagy fejleszthető. Ám, amikor összeírjuk a saját kis listánkat, az vajon eszünkbe jut, mi hogyan neveljük majd az ideális férfival közös fiunkat?

Sokáig nem engedtem be a férjemet a konyhába, úgy voltam vele, hogy a főzés az én dolgom. A mosogatás már más kérdés, de az ételt a nő teszi az asztalra, a szeretete jeléül. Ezt tanultam, ezt láttam. Aztán a sokadik gyereknél már kezdett teher lenni, hogy csak én főzhetek, szóvá is tettem, mire megkaptam, hogy nem rajta múlik, ő jött volna szívesen, az édesapja is sokat főzött, mosogatott otthon, de én gyakorlatilag kitiltottam a konyhából, mondván, az az én birodalmam. A felnőtt fiam még ezt látta, ezért, bár megcsinál bármit, ha megkérjük, magától nem találja meg a munkát, és a munka se őt.

Ezután a férjemmel elkezdtük a közös főzéseinket, most meg már ott tartunk, hogy az főz, akinek ideje van rá. Ez az összes többi házimunkára is igaz. A kisebbik fiam már ebbe nőtt bele, számára természetes, hogy jön, segít, szívesen részt vesz az ételkészítésben, rendben tartja a fürdőszobáját, amit a nagy fiam szintén csak kérésre tesz meg, mert ő még így "tanulta". És ez csak a konyha és a többi házimunka, a lista többi pontjáról még nem is volt szó.

Mert mitől lesz egy férfi gondoskodó, empatikus, családcentrikus és minden más, amit mi nők várunk tőle? Leginkább attól, hogy az anyja (és az apja) milyen példát mutat neki. Mert nevelni ugyan direktben is lehet, azért abban talán megegyezhetünk, hogy a gyerek leginkább mintát követ, elsősorban a szülei mintáját. Tőlünk tanul meg beszélgetni, kulturáltan vitatkozni (és nem veszekedni), problémákat megoldani, megértőnek, támogatónak lenni, szeretni, szeretni, szeretni.

Szóval, amikor legközelebb azért kritizálod a párodat, mert nem viszi ki a szemetet, kérdezd meg magadtól, hogy a fiaddal kiviteted-e a kukát. Amikor azért panaszkodsz, mert sosem mosogat, gondold át, hogy szemed fénye hányszor mosogatja el a kakaós bögréjét? A gyerektől is elvárod, hogy lehajtsa a wc tetejét? Önállónak neveled, vagy anyuci pici fia elé mindent odateszel? Hogy beszélsz előtte más nőkről, az anyukádról, anyósodról, a kolléganőidről, barátnőidről, az ő barátnőiről? Nem sulykolsz-e belé tudattalanul is olyan sztereotípiákat, amelyek ellen felnőtt nőként küzdesz?

A gyerek mindenképpen felnő, ám, ha húsz év múlva egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élő, magabiztos férfit akarsz látni, amikor ránézel, akkor azért neked, az anyának is tenned kell.

Nyitókép: Shutterstock