Minden férfiban az apukám tekintetét keresem...

A szakemberek állítása szerint egy nő olyan párt választ magának, aki mind iskolázottságban, személyiségvonásaiban, fizikailag is az édesapjára hasonlít. Ha jobban belegondolok ennek bizony van valóságalapja, de számomra nem ezek a fajsúlyos tényezők. Sok idő kellett nekem ahhoz, hogy rájöjjek, ez valóban így van, de nálam ez másban és másként mutatkozott meg. Az eddigi partnereim, - ha kívülről nem is hasonlítottak édesapámra -, belsőleg azért akadt némi hasonlóság. De talán a legfontosabb számomra a tekintet. Ahogy édesapám néz rám, úgy senki más nem teszi. Talán ezt a szempárt keresem szünetelenül, ami mind a mai napig úgy tekint rám, mintha én lennék a világ egyik legnagyobb csodája. Egyelőre azonban még nem találtam meg. A párválasztásaim egytől egyik zátonyra futottak.

Amikor kicsi voltam apukám mindig fogta a kezemet, a szó szoros értelmében. Ha sok mindenre nem is emlékszem a gyermekkoromból, de a videó kazettás felvételek által rengeteg gyerekkori emlék rögzítésre került. Ezekből szemezgetve találtam több olyat is, amik az élő bizonyítékai annak, hogy édesapám tényleg mindig úgy kezelt, mint egy hímestojást.

Szerencsésnek mondhatom magam emiatt, hiszen nem mindenkinek ilyen a kapcsolata az édesapjával. Természetesen ez a viszony nem mindig volt felhőtlen. Ahogy másnál is, nálunk is voltak némi összezördülések, főleg abból fakadóan, hogy szüleim kellő szigorral neveltek bennünket. Már gyermekként sem szerettem, ha korlátok közé szorítanak, és megmondják nekem, mit hogyan kell csinálnom. Ezek az iránymutatások kellettek ahhoz, hogy az értékrendem a helyén legyen.

Mennyi mindenre csak felnőttkorunkban jövünk rá! Annyi mindent csak sokkal később értünk meg, miután már eltávolodtunk a szülői háztól. Az otthonról hozott mintákat nem tudjuk csak úgy lesöpörni a vállunkról, hiába is gondolják sokan, hogy ők mások, mint a szüleik, a lányok az édesapjukat keresik a leendő párjukban, a fiúk pedig az anyjukat keresik-kutatják, még ha ennek egyáltalán nincsenek is tudatában.

Ha nem is teljesen szüleinket keressük leendő partnereinkben, úgy ahogy én is, kiragadtam egy olyan tulajdonságot, vagy ha úgy tetszik érzelmi fonalat, ami mentén keresem az igaz társamat, és ha a másik tekintetében nem látom azt, amire igazán vágyom, akkor annak a férfinak a kezét elengedem. Egy tekintet, egy szempár mindent elárul, van, hogy magasra emel, amitől a fellegekben jársz, a legszebb, legokosabb, legjobb nőnek érzed magad, de ugyanez a szempár a földbe is tiporhat, hiszen egy tekintetből szinte mindent ki tudunk olvasni, és társunk lelkében is tudunk olvasni.

Talán ez nehezíti meg a párválasztásomat is, mert ennél lejjebb sosem szeretném adni, és nem akarok egy kapcsolatba csak azért belemenni, hogy ne legyek egyedül és már a legapróbb morzsákba is kétségbeesetten bele akarjak kapaszkodni.

Nyitókép: Shutterstock