Húzzuk be a kéziféket? Hogyan ne szeressünk bele az aktuális randipartnerünkbe

Sokszor gondolkodom azon, vajon érdemes-e visszatartani az érzelmeinket, vagy azon nyomban zúdítsuk rá az aktuális randipartnerünkre? Bizonyára érdemes némi visszafogottságot színlelni, hiszen a túlzottan heves érzések pont az ellenkezőjét válthatják ki az aktuális jelöltünkből.

Szeretnék okosakat írni, mire kell figyelni, de ha valaki nagyon megtetszik, nem mindig tudom magam visszafogni. Ez szerintem valójában attól függ, hogy az adott randipartner mennyire van hatással ránk. Abban az esetben, ha igazából nekünk is teljesen mindegy, lesz-e második randi, akkor tényleg nem érintett meg bennünket az adott partner. Ha viszont már az első alkalmat követően feldobva érezzük magunkat, akkor ott érdemes kivárni és egy kicsit a háttérből szemlélni a dolgokat.

Ha egy olyan férfival találkozom, akinél már az első alkalommal érzem, hogy ebből több is lehetne, akkor bizony olykor túlságosan is magukkal ragadnak az érzéseim, amiket nem minden esetben tudok palástolni vagy kontroll alatt tartani. Nagyon heves érzelmi cunamit tudok a másikra zúdítani, ami persze nem mindig jó, sőt! Az esetek többségében inkább nem, mint igen, mert ezzel elijesztem a célszemélyt, aki menekülőre foghatja. Még, ha ő is érezte, hogy ebből lehetne több, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanolyan intenzitással éli meg az érzéseit, mint ahogy mi, és nem feltétlenül ugyanazzal a sebességgel száguldunk a partner felé. Ezt el kell fogadni, és türelmesnek kell lennünk, ugyanis előfordul, hogy megéri, csak tényleg ki kell várnunk azt a pillanatot, amikor az aktuális partnerünk is rájön arra, mit szeretne valóban. Az már az első alkalommal kiderül, és kölcsönösen átvesszük egymás rezgéseit, s érezzük, hogy az a másik is szimpatizál velünk. Ha pedig csak mi voltunk túlzottan lelkesek, azt is érezni fogjuk, és olyankor nem érdemes több energiát fektetni az egészbe, mint amit a partnerünk belefektetne.

Ha pedig a türelmetlenségem végleg átvenné felettem az irányítást, olyankor megpróbálom a gondolataimat más irányba terelni, és olyan dolgokkal foglalkozom, amik nem engedik, hogy átadjam magam az illúziónak. Ha esetleg nem lenne semmi komoly a dologból, így én sem sérülök meg, és nem kell csalódottan a csigaházamba visszavonulni.

Inkább csak sodródjunk az árral, és hagyjuk, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok. Előfordul, hogy annyira egymásra hangolódunk a partnerünkkel, hogy nem is kell azon agyalnunk, lesz-e folytatás, annyira magától értetődő minden. Semmiképpen se görcsöljünk rá semmire, hanem hagyjuk, hogy minden úgy történjen, ahogy annak történnie kell.

Nyitókép: Shutterstock