Három évig a padlón voltam - amíg tartott a kapcsolatunk

Három évig voltam vele. Mit is mondhatnék a kapcsolatunk elejéről? Tudod, az az igazi rózsaszín köd szállt az agyamra. Szívdobogás, izzadó tenyerek, kiszáradt száj és őrjítő vágy. Ha erre gondolok, még most is mosolygok, hiszen az tényleg felemelő volt. Szerintem ő is így érzett. A kezdeti izgalom, a kezdeti lelkesedés, a kezdeti érzékiség – nincs ehhez hasonló. Aztán ez vagy átalakul egy csendesebb szerelemmé/szeretetté vagy jönnek az egyéb alternatívák. A játszmák, a hatalmaskodó viselkedésformák, a megcsalás, az unalom - attól függ, mit hoz ki egymásból a férfi és a nő, na meg persze kinek és milyen a személyisége alapjáraton. Nálunk valahogy lassan alakultak a dolgok, olyan ráérősen, mint amikor a mesében a béka beleugrik a kondérba lubickolni, ám nem látja, hogy meggyújtják alatta a tüzet.

Hát, valahogy így voltam én is abban a három évben. Lassan melegedett alattam a víz, s csak akkor éreztem, hogy valami nagyon nincsen rendben, amikor már kegyetlenül égetett. Akkor persze léptem, de most visszagondolva már sokkal előbb is láthattam volna, hogy cseppet sem voltam boldog. Vajon miért nem vettem észre?

Nem csak a te hibád, nem csak az én hibám

Rossz belátni, de voltaképpen mindketten önzőek voltunk. Ő nem figyelt rám és ezzel sokszor megbántott. Frusztrálta, hogy tanulok, aztán - amikor dolgozni kezdtem -, lekicsinylően beszélt a munkámról, a fizetésemről, szinte soha nem éreztette, hogy elégedett lenne velem. De nem állítom, hogy minden az ő hibája. Biztosan én sem voltam túl kedves, amikor ő üzleti útra ment, vagy éjszaka kimaradt a haverokkal... Az ÉN és az Ő valahogy sosem vált igazán MI-vé...

Teltek a hetek, a hónapok, a rózsaszín köd felszállt és szépen lassan a boldogságot átvette a boldogtalanság. Én pedig, - mint amikor a béka megfő -, észre sem vettem. Pedig ott voltak a jelek: a rendrakási kényszerem, az étkezési gondjaim vagy az állandó szomorúság, amit egyszerűen nem tudtam levetkőzni.
Emlékszem, egy nap utaztam a buszon és a „Boldogság gyere haza" című számot hallgattam.

Ott, abban a pillanatban éreztem, hogy a kondér víz borzasztóan forró körülöttem, hogy ebből a lehető leghamarabb ki kell ugranom, különben főtt béka lesz belőlem. Már évek óta nem vagyok igazán boldog, mégsem vettem észre vagy csak remekül tagadtam. Lehetne mutogatni, vádaskodni, hogy kevés igazán minőségi időt töltött velem vagy nem becsült meg, nem értékelt, de minek? Tény, rosszul szeretett engem, de valószínűleg én sem szerettem jól őt. Vagy csak egyszerűen nem illettünk össze. Előfordul.

Hogy nehéz volt-e kiszállnom a lassan felforrósodó kondérból? Igen. Nehéz, hiszen három évig benne üldögéltem. Ám beláttam, hogy a saját boldogságomért vagy boldogtalanságomért elsősorban én vagyok a felelős, mert, ha nem tetszik, ahogyan melegszik körülöttem a víz, akkor nekem kell kimásznom abból.

Nyitókép: Shutterstock