Visszatért a férjem, aki évekkel ezelőtt elhagyott minket

Hét évvel ezelőtt teljesen a padlóra kerültem, mikor a férjem, Ádám egyik pillanatról a másikra elhagyott minket, minden magyarázat nélkül. Akkor épp a második gyermekünket vártam. Nem tudtam felfogni, hogy tehette ezt velem, az öt éves lányával és a születendő kisfiával. Azt hittem, ez csak egy rossz vicc és vártam, hogy visszatérjen. Minden nap az ajtót bámultam, mikor fog belépni rajta vagy mikor csörög a telefon, hogy megmagyarázza, mi történt.

A családom és a barátaim segítettek átvészelni, ezt a borzalmas időszakot. Próbáltam kiegyensúlyozott családi légkört teremteni a gyerekeimnek. Azóta megismertem Andrást, aki egy végtelenül rendes, segítőkész férfi. Pár éve már együtt élünk, szereti a gyerekeket és mindenben a segítségünkre van. Hosszú idő után úgy éreztem, végre újra harmonikus család vagyunk.

De most minden összeomlott, Ádám visszajött és azt állítja mindent meg tud magyarázni. Elmondása szerint hét évvel ezelőtt még nagyon fiatal volt, és megijedt a felelősségtől, úgy érezte a második gyerek érkezése már túl sok neki. Viszont nem volt azóta egy nap sem, hogy ne gondolt volna ránk, mi vagyunk neki a legfontosabbak. Azt állítja, mára megbánta, megkomolyodott és szeretne mindent rendbe hozni, és vissza fog költözni a közös házunkba.

Teljesen elfogadhatatlannak tartom a viselkedését. Mégis, hogy képzeli ezt? Ennyi idő után, azt hiszi, bármit rendbe lehet még hozni? A saját fia fel sem ismeri, hiszen még sosem találkoztak. A lánya pedig egész életében hiányolta az apukáját, és most, hogy visszatért, nem tud mit kezdeni a helyzettel.
Persze, látszólag nagyon kedvesen bánik most velünk. Ajándékokkal halmoz el minket, mindenben a kedvünkben próbál járni, de nagyon téved, ha azt hiszi, ezzel bármit is helyre hozhat. Sosem bocsátok meg neki!

Vajon mit akarhat valójában? Mi lesz így Andrással? Ádám folyamatosan azt érezteti vele, neki itt semmi keresnivalója, és azt sugallja, sosem fogom úgy szeretni, mint őt. Egyáltalán nincs joga így viselkedni, hiszen ő hagyott itt minket.

A gyerekek mindennek ellenére nyitottak felé, hiszen ők nem tudják felfogni, mi is történt évekkel ezelőtt, és miért nem látták azóta az édesapjukat. De, mi történik velem? Miért nem tudtam elfelejteni ennyi idő után? Kavarognak bennem az érzések, és nem tudom, mi tévő legyek. Lehet, hogy az eszemre kellene hallgatnom, és most nekünk kellene elhagyni a közös házunkat, elköltözni minél messzebbre, és Ádámot örökre kizárni az életünkből!?

Nyitókép: Shutterstock