Felhívott egy ismeretlen szám - így tudtam meg, hogy van egy 10 éves fiad

A megismerkedésünk igazán filmbeillő volt. Már a második randin tudtuk, hogy mi ketten ugyanazt akarjuk az élettől. Ahogy teltek az évek egyre biztosabb lettem benne, hogy számomra te vagy az a nagybetűs férfi, a herceg, akire talán már kislány koromban is vártam. Az esküvőnk utáni évben éppen családot terveztünk, amikor minden a feje tetejére állt. Egyik reggel, éppen a zuhany alatt álltál, amikor megcsörrent a telefonod, és megkértél, hogy vegyem fel, mert biztos csak a munkatársad hív. Felvettem, de nem ő volt...

Tévedtem!

Egy hosszas beszélgetés után kiderült, hogy életem szerelme - aki most mindennél jobban vágyik az apaságra - már közel tíz éve édesapa. Hiszen egy rövid, alig egy hétig tartó ám annál szenvedélyesebb kapcsolatodból született egy fiad. Mivel a szétválás után nem beszéltél az anyával, így fogalmad sem lehetett róla, hogy apa lettél. Egészen mostanáig. Ám sajnos most már alkalmad sincs beszélni vele, hiszen egy hosszú és nehéz betegség után életét vesztette. A betegség utolsó stádiumában pedig arra kérte az édesanyját, hogy keressen meg téged, és bízza rád a fiad. Tudta, hogy nálad jó kezekben lesz.

A hír téged is sokkolt! Emlékszem, aznap képtelen voltál bemenni a munkahelyedre. Ültél a nappaliban, és bámultál magad elé. Először el sem akartad hinni, hogy valóban te vagy a gyermek apja, de végiggondolva a történteket előtted is világossá vált, hogy ez nem egy átverés, tényleg apa vagy. Vagyis pillanatok alatt azzá kell válnod, hiszen egy héten belül találkoznod kell vele. A kisfiúval, aki a te nevedet kapta (Máté) és a képek alapján borzasztóan hasonlít rád.

Fel sem tudjuk fogni, hogy ennek a gyereknek milyen traumákat kellett átélnie egy beteg, egyre gyengébb édesanya mellett. Magamon is csodálkoztam, hogy mennyire nagy szeretettel tudok fordulni felé, és, hogy egyáltalán nem zaklat fel, hogy életem férfiját nem a mi első közös gyermekünk tette édesapává.

Az első találkozást talán még tőled is jobban vártam. A kedves arcú, és a te gyönyörű kék szemedet öröklő kisfiú csak arra vágyott, hogy szerető család és biztonság vegye körül. Te pedig a könnyeiddel küszködve, meghatódva ölelted őt magadhoz. Egyikünknek sem volt kérdés, hogy nálunk van a helye, és, hogy ezután mi leszünk a családja.

A papírmunkák elintézése sokkal gördülékenyebb volt, mint gondoltuk. Néhány hónapom belül, már a papírforma szerint is egy család voltunk.

Máténak sok idő kellett mire, beilleszkedett, és megnyílt nekünk. Sokáig csak a keresztnevükön szólított minket, de amikor először mondta, ki, hogy anyu és apu, akkor mindketten párás tekintettel, de földöntúli boldogsággal átitatva rájöttünk, hogy annak ellenére, hogy még nincs közös gyermekünk, boldog és kiegyensúlyozott szülők vagyunk.

Tagadhatatlanul boldog család lettünk,és ebben a fiad segített nekünk. Most pedig a közös gyermekünket tartom a karjaimban és tudom, hogy csodás gyerekkora lesz, hiszen neki van a világon a legjobb bátyja.

Makra Lídia

Nyitókép: Shutterstock