Az, hogy van tető a fejem felett, már önmagában boldogság...

Mégis, valahogy mi emberek ezeket észre sem vesszük. A napok elsuhannak, mi meg bánatba, dühbe, ellenségeskedésbe, irigységbe, fájdalomba temetjük az arcunkat és ki sem látunk belőle. Eszünkbe se jut, hogy minden, ami most vagyunk, akik most vagyunk, ami MOST történik velünk, az az eddigi döntéseink eredménye.

Csak és kizárólag saját magunk vagyunk érte a felelősek. Nem a szörnyű gyerekkor, az Isten, a szomszéd, a párunk, a kollégánk, nem valaki más. Mi. Én. Te. Mindenki. Mindenki a sajátjáért.
Mindaddig, amíg ezt fel nem ismerjük, el nem fogadjuk, addig egy olyan hálóban vergődünk, amiben tehetetlenek vagyunk.

Amikor azonban megértjük és elfogadjuk a saját felelősségünket, akkor rájövünk, bármit meg tudunk teremteni magunknak. Jót, rosszat egyaránt. A negatív érzések negatív rezgést hoznak létre - ez nem spiritualizmus, ez tudományos tény. A negatív rezgésre a negatív rezgés tud rákapcsolódni.

Az olyan érzések, mint a szeretet, a hála, a gyermeki kíváncsiság és így tovább, pozitív érzéseket vonzanak magukhoz. Ott van venned a változás és a változtatás képessége.

Igen. Benned is!

A komfortzónát érdemes elhagyni, pláne ha kényelmetlen és kvázi csak fájdalmat okoz. Mindenkinek megvan a keresztje, baja, problémája, és mindenkinek megvan a maga küzdési stratégiája. Ha nem működik, másikra kell cserélni.

Ha csak tengődsz, szenvedsz egy helyzetben, és még mondogatod is magadnak, mennyire borzalmas, azzal tulajdonképpen írsz egy programot az agyadnak, hogy csak a rosszra hangolódjon rá. Az, hogyha van tető a fejem felett, van mit enni és valami ruha, ami megfelel az időjárásnak, már önmagában gazdagság. Az emberiség nagy részének ez sem áll rendelkezésére...

Miért szenvedsz, amikor dönthetsz úgy is, hogy boldog vagy? Mert a boldogság nem olyasmi, amit kívülről lehet megkapni, vagy valami speciális feltételhez kötött, elérhetetlen dolog. Ott van benned is.

Táncolhatsz, énekelhetsz, rácsodálkozhatsz az élet szépségeire, megölelheted a gyereked, a párod, beszáríthatod a gyönyörű hajad, ehetsz egy jót, megnézheted a naplementét, vagy a csillagokat, végigsimíthatsz egy kavicson, megölelhetsz egy fát - rengeteg mindent megtehetsz, mert minden adott hozzá, minden a rendelkezésedre áll.

A boldogság és az, ahogy érzem magam, döntés kérdése. A dolgok vannak és történnek. Azt azonban egyedül TE döntöd el, hogy reagálsz rájuk. Nem azt mondom, hogy minden nap legyen kicsattanóan boldog, tény, hogy vannak nehezebb pillanatok, és a szomorúságot, fájdalmat épp úgy meg kell élni, mint a szép érzéseket. Csak tudd, minden lehetőség adott számodra is. Te döntöd el, hogy érzed magad és mit veszel észre.

Tudd, hogy ott van benned is az a középpont, amihez igenis vissza-vissza lehet térni. Egy egyensúlyi állapot, amiből ha ki is billen az ember, előbb-utóbb visszatalál, ha akar. Ezt viszont senki és semmilyen körülmény nem teszi meg helyettünk.

Mit tehetsz, hogy megtaláld ezt magadban?

Mennyi csoda van benned? Talán azonnal rávágod, hogy semennyi. De ha jobban belegondolsz, az eszed, a szépséged, a kézügyességed, a rendszereteted, a kommunikációs készséged, a műveltséged, ahogy táncolsz, a mosolyod, a szemed csillogása, az ölelésed...Végtelen hosszú a sor. Nem az a kérdés, hogy van-e benned, hanem az, hogy melyek a te csodáid?

Bucsi Mariann

Nyitókép: Shutterstock