Igenis lehet boldog párkapcsolatod a XXI. században!

Ha valaki azt mondja nekem 2013-ban, hogy az akkori pasim lesz a vőlegényem, arcon röhögöm. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, 19 éves voltam, amikor összejöttünk, és a kapcsolatunk a mai napig tart, ráadásul erősebb, mint valaha.

A megismerkedésünk...

Aki nem hisz a sorsban, az most csukja be egy kicsit a szemét, mert a mi történetünk kezdete tényleg sorsszerű volt.A vőlegényem akkor még rendőrként dolgozott, és épp szolgálatban volt, amikor a szüleim elmentek vásárolni. Nem volt fent az első rendszám, mert valami majom beléjük tolatott még előző nap, ezért Tomi megállította őket. Igazoltatás, satöbbi, aztán amikor apukám odaadta a jogosítványát, Tomi megkérdezte tőle, hogy ismer-e engem. Apu mondta röhögve, hogy persze, nem véletlen a vezetéknév egyezés, én vagyok a kisebbik lánya, Tomi pedig rám hivatkozva elengedte őket bünti nélkül, és azt üzente, hogy puszil.
Apa rögtön felhívott, hogy milyen jó fej volt ez a rendőr srác, és hogy köszönjem meg neki a nagylelkűségét, én pedig jó kislány módjára így tettem. Ráírtam Facebookon, és miután jó pár héten át éjjel-nappal beszélgettünk, rájöttünk, hogy szükségünk van egymásra, és a kapcsolatunk azóta is tart. Néha viccelődünk azzal, bár sose esett volna le az a rendszám, de a mi történetünk így volt megírva.

Hidd el, hogy egyszer te is megtalálod a másik feled

és nem fogom azt kamuzni, hogy a mi kapcsolatunkban minden rózsaszín és tökéletes, azt viszont tudom, miért tartottunk ki egymás mellett eddig, és miért szeretnénk együtt leélni az életünket.

Nem hiszek már a csodákban, de tudom, érzem, hogy nekem mellette kell lennem. Ő az az ember, aki akkor is szeret, ha hisztis, kiállhatatlan, és idegesítő vagyok. Ő az, aki mindenben mellettem áll, támogat, és a földön tart. Boldog vagyok, ha ránézek, és ő is akkor érzi jól magát, ha én rendben vagyok. Fontos vagyok neki, és ezt kifejezi minden egyes nap. Bízom benne, és ő is bennem, és miközben tudjuk, hogy egymás mellett van a helyünk, teret hagyunk a másiknak. Ismerjük egymás jó és rossz tulajdonságait, de nem akarjuk megváltoztatni a másikat. Megtanultuk, hogy a kompromisszum a legfontosabb egy kapcsolatban, és arra törekszünk, hogy egyensúlyt teremtsünk az életünkben. Tiszteljük egymást, ismerjük a "köszönömöt", a "bocsánatot", és ha kell, bátran kimondjuk.

Nem mindig voltam biztos abban, hogy vele kell lennem, de egy belső hang mindig azt súgta, hogy megéri átküzdeni magam a nehézségeken, mert összetartozunk. Ennyi év után is örülök, ha újra látom, és imádok reggelente úgy ébredni, hogy ő szuszog mellettem. Nem tudom, meddig tart a közös utunk, de mindig hálás leszek érte, és neki, mert nekem ő mutatta meg, mi az az igaz szerelem. Sokat sírtam miatta, rengeteget veszekedtünk, harcoltunk az igazunkért, és sokáig úgy tűnt, nem egy irányba tartunk, de már egy pillanatig sem bánom a nehéz időszakokat. Ingoványos talaj ez, és biztosan lesznek még nehézségek, de tudom, hogy együtt túl leszünk mindenen.

Alig várom, hogy végre férjemnek hívjam ezt a pasit, szüljek neki egy gyereket, vagy kettőt, beköltözzünk a saját kis lakásunkba, utazzunk, unokázzunk, aztán szép lassan, egymás kezét fogva öregedjünk meg, és boldogan éljünk, amíg meg nem...

Én vagyok tehát az élő példa arra, hogy a XXI. század nem egy szitokszó, és simán lehet boldog párkapcsolatod, csak ne azt keresd, amit a romantikus filmekben látsz, mert a valóság egészen más...

Nyitókép: Shutterstock